200.000 felett az Egy szoknya, egy nadrág

Gézagéza, mi van veled, hogy komcsizol? Nyugdíj meg gyepes agy...? Ez olyan, mint amikor a céltábláid a fideszt sejtik a kritikák mögött. Mindenki meghülyül, vagy csak hirtelen jött a tél? Nem írok, de olvasok.

Kedves Tóthgéza!


Köszönöm sorait! Sajnos nem először hallom ezeket a gondolatokat, és én magam is kezdek berendezkedni arra, hogy magamra vagyok hagyatva, ami talán még jól is jönne, ha nem próbálnának meg alkalomadtán megfojtani, amikor majd esetleg úgy néz ki, hogy sikerül. Én mindenesetre dolgozni fogok rajta, ahogy azon is szeretnék, hogy az az új generáció, akik már másként látnak dolgokat, felnövekedhessen, és szerény tudásomat átadhassam nekik - helyzetem és elhivatottságom megengedi, hogy ennek és lehetőségei keresésének szenteljem az életem. Mégis jobban örülnék, ha e kérdésben nem lennék egyedül. Sokat segítene, ha tudhatnám, hogy vannak még emberek, akik hasonlóképp gondolkoznak, és nem megkeseredettség, vagy egyéb negatív behatások miatt lépnek a függetlenség útjára. Jó lenne, ha a szakmán kívüliek ugyanúgy kaphatnának érdemben fórumot, mint a Szakma, úgyhogy ha valaki olvassa a sorainkat (netán maga a Kabay-Gyöngyössy páros lenne hajlandó a bevételekből alapítványt tenni, a tehetségek kinevelésére - hisz akkor tényleg nem lenne más dolguk, mint aláírni a pályázatot, és elmenni nyaralni), bármilyen segítséget elfogadnánk, ami (a Szakmával soha-létre-nem-jövő párbeszéd helyett) a függetleneket hozza össze egy olyan tető alá, ahová csak az léphet be, aki képes felülemelkedni kicsinyes magyar természetén (amelyre az előttem szóló sajnos kiválóan rátapintott ), és együttműködve, a gyakorlatban megtanulva filmet csinálni minél nagyobb közönségnek. Ehhez persze mi is kellünk, de hát: magad uram... nem igaz? Gondolatait ezúton is köszönöm. Nem mondom, hogy szavai beragyogják majd az éjszakámat, mert soha nem esik jól szembenézni az igazsággal, de be kell, hogy lássam egy másik általam indított fórum kapcsán - itt nyavalyogni mindössze szellentés a szélviharban. A kutya nem figyel rám. Maximum néhány sorstársat szedhetek magam mellé, de együtt is pontosan ugyanaz lesz a dolgunk: életben tartani a hitet a katakombákban, és rendületlenül dolgozni, amíg nem lehet majd minket nem észrevenni. Hálám jutalmazza bölcs szavait (s lássuk be: ez éppoly vérszegény, mint az alternatíva, amit felvázolt - ám erről egyikünk sem tehet), marad tisztelettel:


C.C., de Önnek csak Dániel

Kedves Dániel!

A felvetett kérdésedre nagyon összetett megoldás létezik, de mindannak felvázolásához nem venném a bátorságot, mert több szempontjával kapcsolatban is csak sejtéseim van, vagy saját morális értékrendem szerinti véleményem, (ami itt sokak szerint egyenlő egy kalap szarral :-)) de van, amiben biztos vagyok, persze hangsúlyozom, ahogy eddig is, nem én mondom a tutit, csak elmondom mit gondolok. Íme:
Az illetékeseket nem lehet meggyőzni. Kezdek rájönni, hogy nem is kell, mert amíg arra baszod el az energiád, az időd, hogy meg akarod értetni Grunwalsky-félékkel, hogy öreg, nézz már tükörbe, nem értesz ehhez az egészhez, menj nyugdíjba, addig az alatt az idő alatt írhatsz valami jó kis könyvet, megpróbálhatod eladni valahol, ahol a mondataid után ítélnek meg. Ha begyepesedett agyú vén komcsikat (ezt úgyis kiszedik) akarsz győzködni, nem fog menni, mert nem egy nyelvet beszélünk velük. Egyszerűen nem értik a nyelvünket.
De még lentebb megyek, nagyon az alapokhoz. (Igaz, sztereotípiák, de pont ettől szomorú igazán a helyzet)
Egy francia miért vesz fel zakót, ha elindul otthonról, és miért természetes neki jazzt hallgatni? Egy svéd, egy osztrák miért nem szemetel az utcán? A csehek miért ápolják tradícióikat? Sorolhatnám. Egy magyar miért lakodalmas szart hallgat? Miért pöcköli lazán a csikket a villamossínek közé? Miért természetes összefújni a Bazilika falát? És miért baszatja szét a város arculatát Demszky, undorító sárga kockaházakkal, amit lakóparkoknak mer nevezni? (Nem tartozik ide csak megjegyzem, ha megírnám mindazt amit önkormányzati síbolásokról, csúszópénzekről hallok, nagyot dobnék, de ezt is leszarom) Fikarcnyi közösségi érzés sincs, még egy társasház lakói között sem, hogyan lenne az, egy szakmán belül, ahol mindenki féltékeny a másikra? Satöbbi. Mert ilyenek vagyunk, igénytelen, ostoba bunkók, megkeseredett, fáradt, szerencsétlen barmok és legtöbben lopunk és sikkasztunk is. Szerintem ilyen egyszerű. Milliószor leírtam itt mi a probléma, ismétlem: Ugyanazok ülnek ott, akik a pártállam idején. Mitől tennének bármit is másként, mint ahogy megszokták és jó nekik? Amíg ott ülnek, minden marad így. Szóval, durva, de így van: Ha eltelik húsz év, és sorra kihalnak az idős filmesek, és közben felnő egy új generáció, akik már kicsit sincsenek érintve az előző rendszer által, majd TALÁN máshogy fest az általános felfogás a szakmában. Addig ne is reménykedj. Itthon. Inkább melózz, gyűjts egy kis pénzt, add ki magad a könyved, vagy találj olyan sztorit amit kevés pénzből le lehet forgatni, és lényeg, hogy a haverok ne csak azért dolgozzanak benne ingyen, mert a haverjaid, hanem mert szeretnének benne lenni a filmedben, még ingyen is, mert annyira ígéretes, aztán szarj az "illetékesek" fejére, vagy ha az a típus vagy, pofán is dobhatod őket, ha az boldoggá tesz. Én azt mondom, egy irigy tekintet feléd, éppen elég gyógyír. :-)

Kedves Tóthgéza!

Bármennyire is bearanyozza napomat, hogy felvehetem Önnel a társalgás fonalát, hozzászólása elszomorít, és lesújt - pláne, hogy szerény véleményemmel kénytelen vagyok igazat adni Önnek. A kérdés csak az, hogy Ön szerint mi kéne ahhoz, hogy a Közönség feneke alá nyelvüket beerőszakoló fusimunkások, illetve a felhők közt gondolataik pille-szárnyán tovalibbenő művészzsenik közt utat vághassunk egy átmenetnek, amely a jelentős középréteget, valamint a két véglet egy jelentős szeletét is képes lehetne megszólítani. Egyáltalán: mi kellene ahhoz, hogy e réteg létezéséről meggyőzhessük az illetékeseket, legyenek azok bár MMK-tagok, média-marketingesek, vagy épp programigazgatók? Véleményét kíváncsian várom, de kérem ne "machete"-ket emlegessen, mert hiszem, hogy Önben megvan a sokak által hiányolt (és minden valószínűség szerint emllőzött) konstruktivitás, amely nemcsak elindítani, de irányítani is képes a lavinákat. Mély tisztelettel:


C.C.

Az, hogy ennyien nézték meg ezt a filmnek egyáltalán nem nevezhető izét, ugyanolyan szomorú, mint az, amikor ugyanezek leülnek és nézik Győzikét. Az, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben így lett idomítva a magyar, ehhez vezet: a nézők (Nem rólunk van szó, akik itt minenkit elküldünk a picsába, hanem a boldog tudatlanokról, akik térdüket csapkodva röhögnek az Activity-n) igénye olyan alacsony, hogy lazán elég humorforrásnak, ha Rudolf kirúzsozza magát, vagy, ha Kern azt mondja, bazd meg. Ez már rég nem bosszantó, vagy felháborító, ez nagyon-nagyon szomorú.

Udvariasan és borzasztóan halkan kérdezném, hogy ez akkor tulajdonképp mit is jelent? Itt egy jó filmmel állunk szemben? Vagy egy jó közönségfilmmel? Az alkotók, hogyan értékelik a munkájukat? És a nézők? Borzasztóan kíváncsi lennék pár olyan hangra, akik a "Fej vagy írás" esetében is hozzászóltak a témához, továbbra is tartom ugyanis azon nézetemet, hogy a hallgatás könnyen téves konklúziókhoz vezethet. Jómagam még várnék a véleményalkotással, hiszen a poéngyilkosság erkölcsi bűnténynek minősül szótáramban. Tisztelettel vegyes kíváncsisággal:


C.C.