V mint vérbosszú

Úgy látszik, én voltam a célközönség, mert szerintem remek film. Súlyos és erős, ami sokáig kísért még azután is, hogy kijöttem a moziból (engem jó értelemben). Nem véletlenül mondják, hogy felesleges filmeket az eredeti anyaghoz hasonlítani, hiszen annyira más kreatív megközelítést követel (még a rokon, vagy annak hitt képregény is). A V for Vendetta sem a képregény rajongónaik és még véletlenül sem az írójának készült elsősorban. Én nem ismerem az eredetit, fogtam a kezemben, belelapoztam, de miután kegyetlenül drága volt, vissza is helyeztem a polcra, így viszont nagyon élveztem a filmet. Szerintem meggyőzően szól hatalomról, zsarnokságról, szabadságról és terrorizmusról, miközben izgalmas és látványos. Wachowskiékra jellemzően bő negyedórával hosszabb, mint kellene, meg van egy-két ciki dialóg, de szerintem ezen felül o mint okos és n mint nagyon jó, ha már ithon a jelek szerint senkinek nem sikerült kihagyni az x mint y szójáték ziccerét, aki írt róla. Nem utolsósorban pedig újfent láthattuk, bár sajnos elég röviden, amire annyian vártunk három éve (bár nincs kizárva, hogy csak én egyedül): hamisítatlan Wachowski-harcjelenetet, ezúttal lassított golyók helyett késekkel (edge-time??). Szóval nekem odatett ez a film.