A Magyar Mozgókép Mesterei: Gyulai Líviusz és Kósa Ferenc
2008-ban
GYULAI LÍVIUSZ (grafikus, animációs filmrendező)
Gyulai Líviusz grafikáit, litográfiáit, könyvillusztrációit és műfajújító rajzfilmjeit
sajátos fanyar humor, különleges színvilág, utánozhatatlan stílus jellemzi.
1937. december 2-án született Baróton. 1962-ben végez a Képzőművészeti Főiskolán, Kmetty János, Ék Sándor és Fónyi Géza tanítványaként. Az angol és olasz tanulmányútjáról hazatérő fiatal grafikus – aki Kondor Bélát, Barcsay Jenőt, Szalay Lajost és Reich Károlyt mondhatta barátjának – már ekkor részt vesz az Európai Iskola fiatal grafikus nemzedékének tagjaként a magyar litográfia és grafika megújításában.
Első sikeres egyéni kiállítása 1966-ban volt Budapesten. Munkáit Nagy László költő gondozásában közli az Élet és Irodalom. A hetvenes évektől kezdve számtalan, Európa-szerte is ismert rézkarcot, litográfiát, metszetet, könyvillusztrációt készít: többek között E. T. A. Hoffmann, Balzac, Villon, Cervantes és a Carmina Burana magyarországi kiadásait, Csokonai verseit, Weöres Sándor Psyché, valamint Babits Jónás könyve magyar és külföldi köteteit illusztrálja.
Számtalan nemzetközi díjat nyert grafikával. 1973-tól a Pannónia Filmstúdió és a Kecskeméti Animációs Stúdió munkatársaként dolgozik. 1976-ban, Gross Arnold ajánlására elkészíti első, az elvarázsolt gyermeki tudat képeit megörökítő Delfinia, az én világom című korszakos rajzfilmjét, amelyet számos, nemzetközileg is elismert egyedi rajzanimáció és tévé-etűdsorozat követ (Új lakók, 1977; Tinti kalandjai, 1987-89; Jónás, 1997; Szindbád, bon voyage, 1999; Az én kis városom, 2002; Könny nem marad szárazon, 2004). Ezekben az irodalmi ihletésű, életvidám, szellemes rövidfilmekben sajátos, leegyszerűsített vonalvezetésű, mitikus, karikaturisztikus stílust teremt.
A kilencvenes évek elejétől e művészi igényű rövid animációkat a Pannóniafilm Kft. Grácia alkotócsoportjának tagjaként készíti. Utolsó filmjét, a Krúdy-novellák alapján készült De Ronch kapitány naplóját a 8. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon mutatták be. 1995-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Főbb kitüntetései/díjai:
Munkácsy Mihály-díj (1973), Érdemes művész (1989),
Magyar Művészetért-díj (1998), Kossuth-díj (2004)
KÓSA FERENC (filmrendező, forgatókönyvíró)
Kósa Ferenc erős vizualitású, elkötelezett gondolatiságú játékfilmjei és a közvéleményt élénken foglalkoztató dokumentumfilmjei a magyar történelem sorsfordulóin, illetve kiélezett társadalmi helyzetekben játszódnak.
1937. november 1-én Nyíregyházán született. 1963-ban végzett a Színház és
Filmművészeti Főiskolán, majd a Mafilm asszisztense lesz. Fény című költői rövidfilmjét (1962) a Balázs Béla Stúdióban készíti, amelynek egyik alapító tagja.
Első játékfilmje, a magyar újhullám kiemelkedő alkotása, a szociografikus kutatásokon alapuló, balladai hangvételű Tízezer nap (1965). A parasztság harminc évét ábrázoló film újszerű vizuális nyelven, az egész nép sorsát szimbolizáló geometrikus tablókon szólal meg. Hazai nyilvános bemutatójára csak a Cannes-i fesztiválon elnyert rendezői-díj (1967) és bizonyos átvágások után kerül sor. Kósa következő munkáit is a kelet-európai diktatúrák, különösen az egyén és a történelem, a szabadság és a manipuláció lehetőségeinek vizsgálata, valamint mitizáló, látomásos ábrázolásmód jellemzi (Ítélet, 1970; Hószakadás, 1973; Nincs idő, 1974). A korai műveihez hasonlóan a jelen morális és ideológiai konfliktusainak nézőpontjából jelenik meg a nyilas-időszak, az ötvenes évek, az ’56-os forradalom tematikája A mérkőzés és A másik ember című filmjeiben. A legnagyobb vitát kiváltó munkái mégis dokumentumfilmjei:
a Balczó András öttusázóról készült Küldetés (1977) és a reformcseppeket
feltaláló Béres Józsefről forgatott riportfilm, Az utolsó szó jogán (1976–1987). Részt vesz a rendszerváltó reformmozgalomban, erről filmeket is forgat. 1990 és 2006 között parlamenti képviselő; nevéhez fűződik többek között a filmtörvény gondozása. Műveit több mint ötven országban mutatják be. Alkotótársai Sára Sándor operatőr és Csoóri Sándor író, utóbbival Forradás címen három forgatókönyvet is publikál (1973).
Főbb kitüntetései/díjai:
Balázs Béla-díj (1968), Érdemes művész (1989), MSZOSZ-díj (1990),
Magyar Örökség-díj (1997), Tekintet-díj (2000), Hazám-díj (2001),
Kossuth-díj (2007)
