Audrey Tautou és az SZKP
Amélie csodálatos légköre
A Francia Filmnapok keretében az Egyedül nem megy című film promóciója miatt ideiglenesen hazánkban állomásozott Audrey Tautou francia világsztár. A magánélete titkait féltve őrző színésznő nem rutinos filmsztár, félszegsége, keresetlensége ugyanakkor inkább hátrány a kamerák és újságírók tömege előtti válaszolgatásban. Azért próbálkozik, de nyilván máshogy viselkedik normális körülmények között, s hiába próbál egy-egy mosolyt dobni az épp kérdezőnek, látszik, ez csak technika, küzdelem a feladattal. Főleg miután a fotósok majdnem katasztrófát okoznak a dunai állóhajó teraszán, amelyre nagy tömegbe terelték őket. A sajtótájékoztatón részt vett még Pierre Grünstein, az Egyedül nem megy producere is, de láthatóan nem rá éheztek a sajtó szorgos munkásai.
Tautou kisasszony tehát nekiáll válaszolni, miért nem lett antropológus vagy zenész (elmúlt az érdeklődése, illetve nem érzett elhivatottságot), és hízelgő neki, hogy a People Magazin beválasztotta az 50 legszebb ember közé. Ami legyen akármilyen ostoba dolog is, tényeken alapul: Audrey Tautou valóban sugárzóan szép.
 |
| Audrey Tautou csodaszép, mi kell még? (Fotó: Valuska Gábor) |
Ma már megengedheti magának azt a luxust, hogy nem tervezi a jövőt, fatalistaként él. Az Egyedül nem megy-ről szólva kifejti, hogy ez egy optimista film, amely az egymás iránti figyelem és tisztelet jelentőségéről szól, és az is kiderül, hogy eddigi pályafutása során Tautou e főszerepbe, Camille karakterébe tudta magát leginkább beleéni, jóllehet nincs túl sok közös vonásuk. A jövőt illetően megtudjuk, hogy teljesen nyitott, bármi jöhet, a következő filmje pedig a Coco Chanel fiatalkorát bemutató önéletrajzi film lesz.
Az Amélie csodálatos életét tartja eddigi legjelentősebb filmjének, és erre büszke aleginkább. Neki köszönheti a világhírt, az elismertséget (amelynek tudata azonban mégis mindennap meglepi), és egyáltalán nem bánja, hogy folyton Amélie-t látják benne: "Nekem ő egy bájos útlevél." Erre stílusosan a tolmács úgy kezdte a következő kérdést: "Amélie, mondd...". A filmhu kérdésére, mely szerint Amélie Poulainhez hasonlóan ő is szereti-e kiskanállal betörni a créme brulée édesség karamellizált tetejét, a válasz: nem eszik édességeket. Különleges színészi módszereit firtató kérdésre azt válaszolja, nincs ilyen, hacsak a rendezővel való beszélgetést nem tekintjük annak. Nemsokára pedig szeretne színházban is bemutatkozni.
Pierre Grünstein még kitért arra, hogy miért nem jönnek a francia produkciók Magyarországra forgatni. A kérdésre válaszolva kifejtette, hogy régebben sok francia film készült itt, ma inkább Románia vagy Albánia a divat. Elsődlegesen persze a hely indokolja a forgatás szükségességét, hogy legyen miért odamenni, de ő személy szerint inkább Franciaországban forgat. Aztán vége, lehet csomagolni, páran egy utolsó rohammal még aláírásért küzdenek, aztán véget ér az SZKP hajdani pártkongresszusainak könnyed, spontán légkörét felidéző "beszélgetés".
