Amélie mese-Párizsban
Az Amélie csodálatos élete az idei nagy francia kasszasiker, ha akarom lektűr, de ha az, szeretném már egy magyar rendező kezében is látni azt a varázspálcát, amely kicsinyes bűnökkel teli hétköznapjainkat csodavilággá változtatja át. Komisz csodavilággá persze, mert a világ ebben a mese-Párizsban sem lesz jobb...
Kassovitz átviharzott Budapesten. Talán ha lassabban jár, megkérdezem tőle, milyen érzés prófétának lenni. Nem a saját hazájában, hanem széles e világban, melyet nem átallott képbe szedni, nagy totálban odaszimbolizálni a vászonra máig legerősebb filmjében, a Gyűlöletben. Forog a Föld és Molotov-koktél repül felé. A gyűlölet szétveti a régi világot. Ez bizony prófécia. Szeptember 11. summája, 1996-ból. Ami persze kettős gyászbeszéd: ki figyel oda, mit filmez a filmes. A világ fortyog tovább a gyűlöletben.
Az Amélie ellenpólus. Tömény boldogság-terápia. Jeunet is rendezett már szénfekete filmet, a Delicatessen groteszkjét, de az álmok, a tárgyak a szobabelsők, házak, utcák, az arcok, a sorsok, a mindennapok sűrű élmény-televénye iránti vonzódás emberivé delejezte azt a pokoltornácot is.
Az Amélie csodálatos élete az idei nagy francia kasszasiker, ha akarom lektűr, de ha az, szeretném már egy magyar rendező kezében is látni azt a varázspálcát, amely kicsinyes bűnökkel teli hétköznapjainkat csodavilággá változtatja át. Komisz csodavilággá persze, mert a világ ebben a mese-Párizsban sem lesz jobb; gonoszok kavarnak benne, s örök vesztesek tévelyegnek ott is, csak épp a legkisebb porszem is hős, mert „egyedüli példány”. Jeunet kamerája a legszürkébb élet mögött is titkos tartományokra lát. Valaki ki is mondja a filmben: az élet szép. Önámítás? Kegyes hazugság? Az, ha a szappanoperák hőse mondja.
Jeunet mesterei -- Renoir, Chagall, Prévert és Hrabal, Svankmajer -- szájából, ecsetje alól más értelemmel kanyarodik elő a közhely. Lehet, hogy a „gyönyör összeesküvőinek” nincs igazuk, de a társaságukban jobban érzem magam, mint a fásult pontoskodók között, akik tudományos bizonyítást és garanciát kérnek a boldogságra. Rossz helyen keresgélnek, ha Amélie a fűszeresnél egy zsák babba meríti a kezét, és kéjesen beleborzong, az már elegendő ellenérv: nem siralomvölgyben élünk.
