Csuja Imre: „Nincsen semmi jópofizás”
filmhu: Ha jól tudom, te még nem dolgoztál Zsomborral.
Vegasz, a civilhekus belép a képbe
Csuja Imre
Csuja Imre: Nem, de most már biztos, hogy kíváncsiságból meg fogom nézni az előző filmjét.
filmhu: Neked milyen szerep jutott ebben a cirkuszban?
Cs.I.: Egy flegmatikus magánnyomozót alakítok, aki elég profi, de bizonyos szituációkban képtelen nem hibázni. Ő tulajdonképpen egy elvetélt színész, aki 25 éve jár statisztálni különböző filmekbe. Jópofa, humoros figura – lesz belőle, remélem. A mai lenne a második forgatási napom, de tegnap már kialakult a csávó karaktere: szeretnivaló, kinevethető, ugyanakkor nagyon mindennapi.
filmhu: Jó pár éve nélkülözhetetlen figura vagy a magyar közönségfilmekben. Innen sem hiányozhattál?
Cs.I.: Zsombor felhívott, elküldte nekem a könyvet, én pedig még aznap elolvastam és jeleztem, hogy szívesen részt veszek a dologban. Örültünk mindketten.
filmhu: Hogyan dolgozik a stáb?
Cs.I.: Nagyon helyes fiúk, mindenki remekül tudja a dolgát. De ezen meg sem lepődtem, mert ’96 óta, amikor Janisch Attilával elkezdtem forgatni a Hosszú alkony-t, minden filmben csupa jó stábbal jövök össze. Ilyen szempontból nagyon szerencsés vagyok.
Lévisz, Kelvin és Zoé Vegasz kutyaszorítójában
Schmied Zoltán, Csuja Imre, Elek Ferenc és Welker Gábor
filmhu: Okoz némi izgalmat számodra, hogy ilyen vegyes a színészi gárda?
Cs.I.: A fiatalok nagyon ügyesek, mi „öregek” pedig ismerjük egymást nagyon jól, pontosan tudjuk, mit várhatunk a másiktól odaadásban, szorgalomban, felkészültségben.
filmhu: Azt rebesgetik, nagyon viccesre sikerültek az eddigi felvételek.
Cs.I.: Ez igaz. Nem nyálazunk rá, nincsen semmi jópofizás, csak éppen kiaknázzuk azokat a dolgokat, amikből finom humort lehet csiholni.
