Dokumentumfilmek vitája

„Az emberi szenvedés áradata”

Döbbenetesen erősnek találták a mezőnyt Karátson Gábor és Csukás Sándor

A dokumentumfilmes zsűri tagjai idén: Karátson Gábor író, festő, Csillag Ádám filmrendező és Csukás Sándor operatőr. Az ítészek nagyon elégedettek voltak a mezőnnyel, döbbenetesen erősnek találták. Karátson, a zsűri elnöke azt mondta, az emberi szenvedés áradata az idei termés, amely széles tárházát vonultatja fel a nyomorúság különböző formáit megörökítő eszközöknek. A mezőnyön belül nagyjából három kategória különíthető el: az ‘56-os filmek, a zsidófilmek és a fogyatékos emberekről szóló filmek. Szerinte jobbak ma a magyar dokumentumfilmek, mint a játékfilmek. Ezzel együtt általában jellemző a műfaji határok bolygatása, több alkotó játékfilmes elemekkel dolgozott, néhányan klasszikus, sokszor rendezett jelenetekkel, történetmeséléssel operáltak, de ezt a zsűri egyáltalán nem negatívumnak fogta fel.

Karátson, a zsűri elnöke azt mondta, az emberi szenvedés áradata az idei termés

Csukás Sándor kiemelte, hogy körülbelül a filmeknek a negyede úgy készült, hogy ugyanaz a személy volt a rendező, mint az operatőr. A fényképezés szempontjából kritizáltak több filmet is, de Csukás azt mondta, legtöbbjük tartalmilag így is olyan erős, hogy ő sokszor elsiklott a vizuális problémák felett. Ezen egy-két általános vonástól eltekintve sajnos az érdeklődők kevéssé kaptak átfogó véleményt, rálátást. Inkább csak katalógusként funkcionált ez a “beszélgetés”. Mivel a termet megtöltötték az izguló filmkészítők, akik arra voltak kíváncsiak, az ő filmjüket milyennek találták, a beszámoló sietős felsorolásra korlátozódott. Volt olyan alkotó is, aki türelmetlen, hangos szavakkal sürgette a zsűrit…

Kiemelkedő dicséretet kapott a Magyarfutball (Muhi András Pires), az Élik az életüket (Zsigmond Dezső), a Zsinagógát vegyenek! (Gellér-Varga Zsuzsanna) és A vagon (Zelki János). Kevés film volt, ami bár csak kis mértékben, de megosztotta a zsűri véleményét, ilyen volt például a Falusi románc (Bódis Kriszta). Az operatőri munka szempontjából a legnagyobb tetszést a Jel a világ számára (Mohi Sándor) és a már említett Élik az életüket aratta.

fotó: Szandtner Dániel