A beszélgetés apropója az Örökmozgó Filmmúzeum 1997 óta, évente megrendezett Filmemlékezet című programsorozata, amelynek idei témája a filmadaptáció lett. Irodalom és Film címmel szeptember 20. és 30. között, különleges Filmhét zajlik itt: kerekasztalbeszélgetések és  filmpremierek várják a nézőket. A rendezvényen látható Magyarországon először Jaques Rivette filmje, a Langeais hercegnő Honoré de Balzac regénye nyomán, valamint a cseh-lengyel koprodukcióban készült Dosztojevszkij-adaptáció, a Karamazov testvérek.

Filmbemutató szeptemberben az Örökmozgóban
Jelenet a Langeais hercegnő című filmből

A vasárnapi kerekasztal előzménye két vetítés volt: Móricz Zsigmond Rokonok című regényének Máriássy Félix rendezte 1954-es és a Szabó István-féle, 2006-os verzióját vetítették az Örökmozgóban. A közös filmadaptáción kívül más is összeköti Szabót és Máriássyt, Szabó István a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán 1961-ben, Máriássy Félix osztályában végzett, és a Rokonok-at is Máriássy Félix emlékének ajánlja. Szabó elmondása szerint a Rokonok készítésénél Móricz műve volt az alapanyag, Máriássy filmje csak színvonalával inspirálta.

Irodalom és film – rokonok

A magyar filmtörténet alkotásainak hetvenöt százaléka irodalmi adaptáció: a film megszületése pillanatától kezdve dolgoz fel irodalmi műveket. A történetmesélés igényével már létező narratívákhoz fordultak a filmkészítők.
 
Szabó István szerint is rengeteg eszközt kölcsönzött a film az irodalomtól, de az élő emberi arcon, a néző szeme láttára megszülető érzelem vagy gondolat csakis a film - mint médium - sajátossága. Egy irodalmi műnél - vetette fel Szabó - az alkotás folyamata közösen történik az olvasóval, hiszen a szereplőt, akármilyen pontosan van megírva, az olvasói élettapasztalat kelti életre. A filmen azonban, amint belép a színész, el kell fogadnunk úgy, ahogy van. Vagy rögtön el is fogadjuk és a történet a miénk lesz, vagy várnunk kell a megfelelő pillanatot, amikor felismerjük azt, amit a miénknek érzünk, például a szereplő egy tekintetének fényében. A vásznat az arcon megjelenő érzelmek ereje uralja. Így válhat Szabó példája szerint Audrey Hepburn a Háború és béke Natasájává, és így válik Csányi Sándor is Kopjáss István zsarátnoki főügyésszé a Rokonok-ban.

A vásznat az arcon megjelenő érzelmek ereje uralja
Audrey Hepburn és King Vidor a háború és béke forgatásán

Magyarország törzsi társadalom

Móricz Zsigmond írását erős valóságismeret és társadalombírálat jellemzi, könyvei nagyon vizuálisak. Mindkét Rokonok megtekintése után érezni a történet megdöbbentő aktualitását, különösen Móricz érintetlenül hagyott politikai jellegű megjegyzéseit hallva, de magán a történeten is. “Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága” írja Móricz Zsigmond, és Szabó István is emiatt választotta ki megfilmesítésre a könyvet: Móricz elemzése kortalan, ugyanúgy érvényes az 1930-as évekre, mint 1830-ra vagy akár 2030-ra.

Tanner Gábor moderátorként felvetette, hogy számára a film elsősorban az egyén választásáról szól, semmint a rokonságról. Szabó szerint egy kortól függ, mi kerül előtérbe: egy emberi tulajdonságot a kor teszi drámaivá. A felvetést, miszerint a Mephisto is másról szól ma, mint amiről a '80-as években szólt, cáfolta a rendező. „Nem másról szól, csak más aspektusai kerültek előtérbe. Kétszer kettő nem mindig 4, hanem körülbelül 4, attól függően adunk-e vagy veszünk lehet 3,9 vagy 4,02. A film jelentése is így alakulhat, attól függ mi kerül előtérbe.” - vélekedett Szabó.

Fontos volt a dzsentri világ hiteles ábrázolása
Jelenet Máriássy Félix Rokonok című filmjéből

Ugyanígy a Rokonok elkészítésénél, míg Máriássynál fontos volt, hogy a dzsentri világot pontosan adják vissza a színészek, Szabó István nem törekedett arra, hogy úgy üljön le a színész mint egy katona, vagy úgy hajoljon meg mint egy úriember. A mai nézőt nem a hogyan érdekli, hanem a miért. 2006-ban más volt a hangsúly, mint Máriássy esetében, akinek a korában színésznek és nézőnek még saját emlékei voltak a dzsentri világ szokásairól, viselkedéséről.

Az én színem a zöld, Pistáé a piros

Vészits Andrea társforgatókönyv a Rokonok adaptációjának munkamódszeréről mesélt a résztvevőknek. Elsőként a rendező és a dramaturg végigolvasták a könyvet, színes ceruzáikkal aláhúzták a számukra fontos részeket: szerencsére kilencvenöt százalékban megegyezett a két verzió. Az egyetlen nehézség Magdaléna szála volt: a regényben ugyanis Szentkálnay Magdalénát a  főügyész Kopjáss korábban ismerte és szerelmes is volt belé, és ez a vágy elevenedik fel benne, amikor újra találkoznak. Szabó főügyésze jóval szerelmesebb Magdalénába, mint Móriczé vagy Máriássyé.

Az egyetlen nehézség Magdaléna szála volt
Jelenet Szabó István Rokonok című filmjéből

Míg az irodalom a szavak egymáshoz való viszonyából építkezik, a film energiája elsősorban az arcok viszonyából születik, tette hozzá Szabó. Móricz Zsigmond dialógusai ma is élőek, ezért nem is írtak hozzájuk újat az alkotók, csak kihúzták azt, amit a színészek arccal is elő tudtak adni.

Szabó szerint a remekműveket nem szabad filmre vinni, mert azok úgy tökéletesek ahogy vannak, ezért inkább az olyan alapanyagokból lesznek a jó filmek, amelyből valami hiányzik, amit ki tud pótolni a film. Ilyen alapanyagnak tekintette például Szabó István Klaus Mann Mephisto-ját, amit 1981-ben adaptált.

Zavaros a világ

Lehet-e ma még olyan filmeket csinálni, mint az Édes Emma, Drága Böbe, ami egy az egyben kifejezi a helyzet lehetetlenségét? - hangzott el az utolsó kérdés. A válaszon hosszan gondolkozott a rendező. Kis szünet után elárulta, hogy fogalma sincs, hogyan lehet megfogni a mai világot, de kedve sincs hozzá. A rosszkedv fokozása helyett a mostani filmeknek új értéket kéne felmutatniuk, éppen ezért Szabó István legszívesebben vígjátékot készítene a jelenről.

A legendás alkotópáros munka közben
Szabó István és Koltai Lajos a Mephisto forgatásán

A következő kerekasztal beszélgetés szeptember 27-én lesz, amelynek vendégei Bereményi Géza, Kertész Ákos és Garaczi László lesznek.