Rotterdam: Tiszta szívvel

Beszámoló a Rotterdami Filmfesztiválról

2011. február 11. - Szalkai Réka
Rotterdam: Tiszta szívvel

40. alkalommal rendezték meg a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivált: a jubileum alkalmából  XL-méretűként hirdették magukat: ez azt jelentette, hogy negyven extra helyszínt is bevetettek a megszokott mozitermek mellé. Noha a méretbeli növekedés nem feltétlenül járt együtt a színvonal emelkedésével, mégis idén is akadt számos igazán érdekes film, esemény és vendég.

 



Sophia Coppola megint egy igazi best of filmzenével kápráztatja el a közönséget Somewhere című filmjében, Tom Tykwer Drei című berlini szerelmi háromszög-drámája (ahol egy pár mindkét tagja ugyanazzal a harmadikkal: egy férfival bonyolódik viszonyba), vagy Miike Takashi és Takeshi Kitano szamuráj-, illetve yakuza-remekművei állandóan teltházas előadásaira már napokkal a vetítések előtt nem lehetett jegyet kapni. Aki azonban visszajáró vendége a fesztiválnak, tudja, Rotterdam igazából nem ezekről a filmekről szól. Hanem egyrészt az olyan csemegékről, mint a kommunista western filmek szekciója vagy, hogy fiatal divattervezők pályázhattak filmjeikkel az Out of fashion (Divatból kiment) programblokkba, míg a Water Tiger Inn (Fogadó a Vízi Tigrishez) keretein belül nemcsak harcművészeti bemutatókat vagy történelmi jelentőségű wuxia filmeket láthattunk, hanem Wong Kar-wai Ashes of Time redux-át (az 1994-es harcművészeti film 2008-as remixét) is megtekinthettük. Másrészt pedig a fesztivál fiatal filmeseket támogató versenyprogramja az igazi lényeg.

 

megnyito_500


Az első- és második filmes rendezők számára célzott 15.000 eurós Tigris-díjat idén is három alkotó kapta meg. A fesztiválhoz szorosan kapcsolódó Hubert Bals-alapítvány filmjeiből is csemegéző tizennégy filmes versenyprogramból az öttagú zsűri a dél-koreai The Journals of Musan (Park Jung-bum), a thaiföldi Eternity (Sivaroj Kongsakul), illetve a spanyol (jobban mondva katalán) Finisterrae (Sergio Caballero) alkotásokat díjazta. A dél-koreai társadalmi dráma egy észak-koreai menekült hányattatásairól szól a kapitalista nagytestvéreknél. Kemény film, amelyben maga a rendező játssza az introvertált főszereplőt, aki a zsűri indoklása szerint "igazi túlélő". Park Jung-bumnak ez az első nagyjátékfilmje, de a nálunk is bemutatott, cannes-i díjazott Poézis - Mégis szép az élet című filmben már asszisztenskedett a koreaiak egyik legnagyobb ma élő rendezője, Lee Chang-dong mellett is. A másik, szintén távol-keleti film kevésbé drámai (igazi értelemben véve semmi dráma nincs benne),  állóképek gyönyörű kombinációja egy férfiről, aki halála után visszatér az élőkhöz: jobban mondva élete szerelméhez. Kollektív meditáció a moziteremben, de akik könnyen elalszanak a sötétben, kerüljék a film késő esti vetítéseit.  A galíciai Finisterrae (A világ vége) a hely ahova az azonos című spanyol film két oroszul beszélő szellem-főszereplője – igen, kísértetek a szó szoros értelmében, két fehér lepedős alak - el akar jutni. Az ő történetüket ismerjük meg hóban, szélben, napsütésben. A rendező Sergio Caballero elmondása szerint a kislánya ötlete volt, hogy legyenek a főszereplők szellemek. Praktikus: ha valamelyik színész lebetegszik, akár a büfés is beugorhat helyette, nem kell leállni a forgatással (a lepedő alatt teljesen mindegy, hogy ki van...) A szellemek amúgy a barcelonai Sónar elektronikus zenei fesztiválról indulnak neki útjuknak, ennél átlátszóbb, direktebb jelenlétét a film fő mecénásának ritkán tapasztalhatjuk, de a film még ezt is elhordta a vállán. (Az amúgy elsődlegesen zeneszerzéssel foglalkozó rendező egyben Sónar-fesztiválrendező is.) A film érdekessége még, hogy legfőbb inspirációjának a legelső rotterdami filmfesztiválon bemutatott Philippe Garrel The inner scar című 1972-es alkotást tartja – Nico főszereplésével. A vándorlás képeiben valójában felismerhetők a Garrel-klasszikus elemei, a Ghost Rider Suicide-sláger (erre vonulnak a szellemek) pedig szintén a majdnem negyvenéves filmet idézi elénk. A zsűri Caballero alkotása kapcsán még azt is külön kiemelte, hogy a legjobb állatszereplők ebben a filmben voltak, itt valószínűleg nemcsak az egyik szellem lovára, hanem a katalán rendező kedvenc állatára, a Finisterrae-ban folyton feltűnő rénszarvasra is gondolhatunk.

tiger_500


Tigris-díjat rövidfilmek is kapnak minden évben: itt is három alkotás lehet díjazott, bár egyenként már csak 3000 eurót kapnak a rendezőik. Az amerikai kísérleti filmes, Nathaniel Dorsky kötelező díja mellett a Pastourelle-ért (a filmesnek külön retrospektívet is szentelt az idei fesztivál) a másik Tigris-díjazott Natasha Mendonca Jan Villa című klipszerű, szubjektív hangvételű filmje szülővárosáról, Mumbairól, a harmadik pedig egy igazi must-see a jó rövidfilm szerelmeseinek: a belga Nicholas Provosttól a Stardust. Provost rejtett kamerával forgatta a szerencsejáték fővárosának, Las Vegasnak a mindennapjait és - éjszakáit (a képeken, csak úgy spontán időnként maga Jack Nicholson és Dennis Hopper is feltűnik), majd jól megválogatott hangalámondásokkal és effektekkel, a hollywoodi narráció kódjait alkalmazva a dokumentarista alapanyagból egy félóránál is rövidebb thrillert kerekített. Manapság ritkán mond az ember olyat rövidfilmre, hogy lenyűgöző, vagy fenomenális, de a Stardust tényleg az: húsz perce alatt szinte még pislogni sem merünk, nehogy lemaradjunk valamiről…

Emellett számos egyéb díj is kiosztásra került, a legérdekesebb ezek közül talán a Mozi Brigád 15-18 év közötti úttörőink a díja. Az öt fős ifjúsági MovieSquad-zsűri idén is Xavier Dolan filmet szavazott meg aranyérmesnek, méghozzá a hazánkban is bemutatott Képzelt szerelmek-et. (Tavaly ugyanez a zsűri, persze más tagokkal, a csupán huszonkét éves francia-kanadai rendező itthon a tavalyi Cinefesten is bemutatott Megöltem anyámat filmjét tartotta a legjobbnak, annak ítélve a 2000 eurós összeget, amelyet az alkotó a film holland fiatalok közötti reklámozására költhet.)  Az idei Dolan-film két fiatal reménytelen szerelmének története egy harmadik iránt: olyan szeretettel és az érzelmek olyan széles palettájával, amelyet az ifjú kanadai tehetségtől, most már joggal mondhatjuk, megszokhattunk.

les-amours-imaginaires_500


A fesztivál a filmek és a díjak mellett idén is bővelkedett vendégekben és egyéb rendezvényekben, projektekben. A vendégek között Marisa Paredes, Stellan Skarsgård a színészek táborát erősítette, míg a cseh animációs rendező, Jan Svakmajer nem csak az itthon a tavalyi Anilogue fesztiválon vetített Túlélni az életet című filmjével, hanem a filmben szereplő kollázsokat bemutató kiállítással is részt vett a fesztiválon. De úgyszintén Rotterdamban jártak még: a fentebb említett koreai rendező-óriás, Lee Chang-dong a Poézis-sel, a Kaidan japán horror összeállítást mutatták be a Felkelő Nap országa prominens filmesei (Kore-eda Hirokazu, Tsukamoto Shinya, Ochiai Masayuki, Lee Sang-Il) , illetve a francia gótikus underground különce, François-Jacques Ossang is a fesztiválon vendégeskedett. Azonban a Dharma Guns hatalmas díszteremben, a vetítést megelőző talk show-val kísért fesztiválpremierje nem volt túl sikeresnek mondható. Az amúgy igen türelmes, sok mindent lenyelő-végigülő rotterdami közönség most nagy hullámokban jött ki a fekete-fehér,  gyenge Halott ember- utánérzés filmről, és talán egy kicsit meglepő volt, hogy pont ezt a bemutatót előzte meg ekkora felhajtás.

A fesztiválprogram vetítéseivel futó számos párhuzamos esemény, kísérő filmes megmozdulás közül kiemelném a „ Cinema Reloaded” projekt célegyenesének számító bemutatót. Aki 2010-ben is követte a rotterdami eseményeket, tudhatja, hogy az Újratöltött mozi egy olyan projekt volt, amely tavaly született meg, célja pedig az volt, hogy bárki koproducerévé válhasson egy filmes projektnek, online anyagi hozzájárulással (akármilyen kicsi összeggel is), a fenti internetes oldalon keresztül. A filmeket egy 30 000 eurós minimum költségvetés megléte után kezdték el forgatni, és az összes támogató nyomon követhette az internet segítségével, hogyan halad a projektje. Először három filmterv volt fent az oldalon, három különböző rendezőtől: Alexis Dos Santos (Egyesült Királyság/Argentína), Ho Yuhang (Malájzia) és Pipilotti Rist (Svájc). Majd Pipilottinak annyi egyéb videóprojektje akadt, meg talán még a tavaly Rotterdamban külön, az úgy nevezett "Big Talk" közönségtalálkozóval is kiemelt jelentőséggel bemutatott nagyjátékfilmje, a Pepperminta sikerét kellett feldolgoznia, hogy kiszállt a projektből. Helyette egy időre belépett az amerikai független filmes fenegyerek, Harmony Korine, de aztán ő is inkább a saját terveivel kezdett el foglalkozni. A Cinema Reloaded egyéves folyamatának záróestjén tehát végül csak két film került bemutatásra: Ho Yuhang dokumentumfilmje, a No One is Illegal, illetve Alexis Dos Santostól (a nálunk is forgalmazott Bevetetlen ágyak rendezőjétől) a Random Strangers. Mind a két rövidfilm hazánkban is ismerős témákat feszeget: két szomszédos ország "mély szeretete" egymás iránt (a filmben Malájzia és Indonézia), illetve hosszas éjszakai chatelések és online szerelmek a magyar valóságtól sincsenek távol, ha jobban belegondolunk. A két rövidfilm bemutatóján számos helyi támogatón kívül ott volt maga az ötletgazda, a rotterdami fesztiváligazgató,  Rutger Wolfson is. A filmek vetítését megelőző bevezető beszédében Wolfson hivatalosan is lezárta a projekt első fázisát, pár hónapon belül lesz hír a folytatásról. Hangjában azonban kis csalódás is érződött, a cinemareloaded.com nem tudta felvenni a versenyt a Facebookkal, vagy a Twitterrel: nem lett az anonim filmproducerek legnagyobb közösségi portálja. Ugyanakkor a kreatív eredményekkel, a két rövidfilmmel elégedett volt, tegyük hozzá, jogosan, mind a kettő jól sikerült, elgondolkodtató alkotás lett.
rotterdam_cinemareloaded


Magyarországot a fesztiválon két film képviselte (a  koprodukciós részvételektől itt eltekintve): Mundruczó Kornél A Frankenstein-terv és Kocsis Ágnes Pál Adrienn című munkája, utóbbi rendezője személyesen is jelen volt Rotterdamban a fesztivál vendégeként. Kicsit közvetettebb hazai vonatkozás, hogy össze lehetett futni a Mediawave-s workshopjairól is ismert kanadai Steve Sanguedulcével, aki ide is egy kézzel festett 16 mm-es filmmel érkezett, a Blinding-gal. Illetve a Les fleurs du mal rendezője, David Dusa igaz, Franciaországban él, de külföldre szakadt magyarok gyermeke. Filmje talán egyike volt a legérdekesebbeknek, amiket láttam: egy Párizsba szakadt iráni lány barátjával percről percre követi a közelmúlt teheráni zavargásainak utcajelenetei, a youtube segítségével. A film nemcsak éles reakció mai világunk virtuális és internetfüggő szorítására, hanem párhuzamba is állítható a fesztivál az iráni elnyomás ellen tiltakozó megnyilvánulásaival (a honlapon külön cikk, fotó-szekció, illetve a bebörtönzött iráni rendezők: Jafar Panahi és Mohammad Rasoulof filmjeinek levetítése.)

A mostantól negyedik x-et is író, érett felnőttkorba lépett rotterdami filmfesztivál tehát idén is rengeteg érdekességgel, érzelemmel és élménnyel ajándékozta meg a látogatóit. Mindez pedig nem is annyira az extra-méreteknek köszönhető (ha valaki rendesen nézett filmeket, amúgy se nagyon tudott eljutni a speciális helyszínekre), hanem, ahogy az egyik Tigris-zsűritag, a hazánkban leginkább a Sonic Youth zenekarból ismert, (Rotterdamban zenés performanszokkal fellépő, valamint a Simon Werner a disparu című francia filmzenével is jelenlevő) Lee Ranaldo mondta nekem: "Ez a fesztivál azért jó, mert a filmeket tiszta szívvel; a film iránti szeretet, és nem az üzleti érdekek által vezérelve válogatják.” És még így is egyike tud maradni a legnagyobb A-kategóriás fesztiváloknak.






Július 4-én kezdődik Karlovy Varyban a 49. nemzetközi filmfesztivál, amelynek programjában három magyar alkotás is szerepel: Pálfi György alkotása a Kristály Glóbuszért indul, Zomborácz Virág és Reisz Gábor első játékfilmjei pedig az East of the West versenyprogramban mutatkoznak be. Hírek, interjúk, összeállítások Karlovy Varyról!bővebben

Article ikonKarlovy Vary: Sokkal tartozik ez a film Budapestnek

oscillator - 2014. április 23. 15:58

Szakdolgozat kérdőív HELP!

Sziasztok! Nagy segítség lenne, ha kitöltenétek ezt a kérdőívet, kb. 10-15 perc:) A lekérhető médiaszolgáltatásokról (VoD és hasonlók), tévézésről szól. http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/739996650/ forum
apapa65 - 2014. március 26. 21:36

Vadvirágos patika

Kár, hogy se megvenni, se megnézni vagy letölteni nem lehet ezt a szép filmet. A NAVA oldalán lehetett egy percet nézni belőle, de már azt sem lehet. Akkor meg minek kell a népet bosszantani azzal, ho[...] forum
Moka - 2014. január 22. 09:19

Hölgyeim és Uraim, megjelenik DVD-n a Final Cut!

Jó hír. A segédanyag miről szól? forum
DOSSZIÉ
Fehér Isten
Mundruczó Kornél legújabb filmje egy Kutya Pálmával és az Un Certain Regard szakció fődíjával tért haza Cannesból. Június 12-én kezdik vetíteni a magyar mozik. Hírek, interjúk, riportok és kritikák a Fehér Istenről!bővebben

Article ikonFehér Isten: A közöny túlélői