Zánkay Piros: Hatmilliárd nézőt várok

Kocsonyaember - interjú a rendezővel

"Egy hosszú téli éjszakán, egy magányos kis házban, egy hatalmas fazékban rotyog a kocsonya. Étel készül. Vagy élet." - Zánkay Piros régóta dédelgetett filmterve a Kocsonyaember, amelyet Szecsanov Martinnal készített. A rendezőnőt e-mailben kérdeztük, a 41. Magyar Filmszemle kapcsán.

filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?

Zánkay Piros: A Kocsonyaember egy régen dédelgetett terv. Szecsanov Martin is a szívén viselte a sorsát. Pár éve már megpróbáltunk elindulni vele, de akkor nem sikerült. Mikor Sipos Gábor és a Laokoon Film mellénk állt, már nem volt kérdés, hogy együtt megcsináljuk ezt a kisfilmet. A Vision Team támogatása és az MMK-nál elnyert fantasztikus összeg zöld utat adott.

filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?

Z.P.: Az, hogy Martin lesz az operatőr, egy pillanatig sem volt kérdéses, különlegesen tehetséges és sajátos módon látja a világot és ezt képes megmutatni is. A főszereplőt is ő javasolta és én örömmel fogadtam el Molnár Gizellát, mint ahogy a Sipos Gábor által javasolt stábtagokat is. Pohárnok Iván és csapata egyeduralkodók a speciális effektek területén, és nem véletlenül. De Bagyarik Edu Endre is sokat tett a díszletért. Barátaink és Nemesvitai lakosok szerepelnek a filmben, baráti hangulatban telt a forgatás. Czakó Judittal egymásra találtunk a vágószobában, Pejkó Tamás pedig végig velünk volt, gyártott, szervezett. Hát és a többiek is…

filmhu: Mi volt a legjobb és a legrosszabb élményed a forgatás alatt?

Z.P.: Egy forgatás önmagában is remek élmény. Készül a „dolog”, ami annyi ideig az ember fejében volt, most egyszer csak ott van a képeken, a díszletben, a színész arcán. És pontosan ugyanez a legrosszabb is, mert a valóság csak ritkán egyezik tökéletesen az elképzelésekkel, és mondhatom, nem mindig egyszerű lemondani valamiről, amit olyan cefetül pontosan elképzeltünk. Ilyen volt például a filmben a lakodalomban egy jelenet, ahol a helyi asszonyok csábítóként jelentek meg a fejemben. A valóságban viszont feleségek, hű menyasszonyok álltak a kamera elé. Rengetegszer vettük fel, mire valahol találkozott a valóság az elképzeléseimmel. Köszi Rita!

filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

Z.P.: A Filmszemle vidám esemény, szeretek találkozni a többiekkel, drukkolni nekik, megnézni a filmjeiket. Nem gondolok rá úgy, mint egy versenyre, hanem inkább, mint egy valódi szemlére. Szerintem nagyon izgalmas igazi közönséggel nézni az ember saját filmjét, hallgatni a reakciókat. Ráadásul a rövidfilmeknek a Szemle remek alkalom, hogy vásznon, nézők elé kerüljön.
Ha a letöltés a nagy nézőszámhoz vezető út, ám legyen. Bár a Kocsonyaembert 35mm-re forgattuk és igazán nagy vászonra való képeket készítettünk, szeretném, ha akár monitoron is, de minél többen megnéznék.

filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?

Z.P.: Mondjak egy számot? Hatmilliárd.

filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

Z.P.: „A” kategóriás fesztiválok között nem válogatok, jöhet bármelyik.

filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?

Z.P.: A legmeghatározóbb Filmszemle élményem a nyolcvanas évekből van: a Kongresszusi Központban a lépcső alatt álltunk a legkedvesebb barátnőmmel, amikor anyám lesétált a lépcsőn. Neki volt a legjobb lába az egész városban.