A nagysikerű Engedj be! rendezője egy hideg, delejes, mesteri svéd vámpírfilm után egy hideg, szövevényes, mesteri angol kémfilmet készített. Amikor Smiley nem mosolyog.
Az egymást követő epizódok sora nem lesz több egymás után helyezett, különálló rövidfilmek összességénél. Ez azonban nem ront a részek önmagukban vett értékén.
A talányos magyar címmel megáldott-megvert Két kopper (tényleg, tudja valaki, mi az a kopper? létezik ilyen magyar – vagy bármilyen –szó?) zsarufilmes buddy movie-vígjátékával a Shop-stop- és Jay és Csendes Bob-filmek alkotója, Kevin Smith idegen és számára igen veszélyesnek bizonyuló területre tévedt. Habár új műve határozottan szórakoztató darab, az Apja lánya után rendezőnk ismét zsákutcába kanyarodott.
Timur Bekmambetov ambíciói csodálatra méltók. A kazah fenegyerek kezdi egyfajta poszt-szovjet Bruckheimerré kinőni magát, a rendezés mellett (hiszen a karrierjének az a része elég szépen megy magától is) produceri babérokra tör. (Bekmambetov filmjeinek teljes áttekintését egyébként a júniusi Filmvilágban elolvashatjátok. Írta: én.)
Bizonyos szempontból Adrian Lyne filmjei a nyolcvanas évek kvintesszenciális mozijai: olyannyira felszínesek, hogy még gúnyt sem lehet űzni belőlük, mert hiszen hogyan figurázol ki valamit, ami színtelen-szagtalan-súlytalan, nincs igazán se története, se mondanivalója? Lyne filmjei mind a dugásról szólnak, csak a Jákob lajtorjája más.
Filmsorozatok? Nagyon kevés az olyan magyar sorozat, amelyik nem bukik meg már az első négy adás alatt. Olyannak tűnik, mintha nem lennének jó magyar forgatókönyvírók. Pedig pont a napokban olvastam a[...]
21 éves, főiskolás lány vagyok, mozgóképkultúra-médiaismeret szakon tanulok, emelt szintű mozgókép érettségivel rendelkezek. Oktatást, felkészítést vállalok médiás érettségire, gyakorlati felvételikre[...]