A szellemlovas

Marvel-idióták

Bemutató: 2007. március 1.

A cselekmény zavarba ejtően primitív

A Marvel kiadó portfoliójához tartozó Ghost Rider produkciós munkálatai még 2000-ben kezdődtek meg; eleinte Johnny Depp kacérkodott a címszereppel, rendezőnek pedig Stephen Norringtont szánták, ám a végeláthatatlan kavarás miatt mindketten kiléptek a többször is leállított, majd újraindított projektből. A direktori kötelezettségeket végül Mark Steven Johnson vállalta magára, a 75 millió dolláros költségvetést kibővítették, Nic Cage pedig, miután érthetetlen okokból kifolyólag rajongásig kedveli az eredeti képregényt, boldogan szignózta a szerződést.

Habár az alapanyag sem tartozik a szofisztikált képregények halmazába, a mozgóképes adaptáció még a szükségesnél is sokkalta ostobább: cselekménye zavarba ejtően primitív, a rendezés méltónak bizonyul a néző szánalmára (nem meglepő, hiszen a derék szakmunkás nevéhez olyan remekek fűződnek, mint a Daredevil és az Elektra), a színészi munka egységes színvonalát pedig remekül érzékelteti, hogy még az Eva Mendes néven ismeretes szereposztói tévedés nti-teljesítménye sem rí ki különösebben a gárdából.

Tovább fokozza az élményt, hogy a démonokra vadászó, halhatatlan lelkének üdvét földöntúli hatalomra cserélő lidércmotoros 110 millió dollárból összekalapált mozija a burleszkszerű elemekben sem szűkölködik: Johnny Blaze egyet füttyent acélparipájának, és motorizált táltosa rögvest mellette terem; szuperhősünk a vízfelszínen cirkál és alkalmasint helikopterrel dobálózik; a lángoló koponya bénasága és a CGI trükkök beteges túltengése pedig önmagában is komikus.

A Marvel-idiótáknak nevezett tinédzserek szimpátiájára számíthat

Ennélfogva a Ghost Rider legfeljebb a képregénygyűjtők szlengje szerint Marvel-idiótáknak nevezett tinédzserek szimpátiájára számíthat, mindenki másnak erősen ellenjavallott megtekintése (ha csak nem kíván aláereszkedni a néző 110 perc erejéig a filmcsinálás kénköves poklába…) -- messziről kerülendő ócskaság, kár pazarolni rá a szavakat.