A Vasember
Rozsdamentes
Bemutató: 2008. május 1.
„I’m getting too old for this shit” – Danny Glover – Halálos fegyver (mindegyik).
Egyesek bizonyára nem szeretik a politikai kikacsintgatást a nyári blockbusterekben, de A Vasember-ben még ez is könnyedre sikerül. Már Eisenhower is óvott a military complex befolyásának térnyerésétől, az amerikai (pop)kultúrának íme mindössze öt évtizedre volt szüksége a probléma realizálásához.
 |
| Robert Downey Jr. és a nonchalant cinizmus |
Tony Stark amellett, hogy elképesztően gazdag, még zseni is – a kettő összefügg, forradalmi hatású technikai újításaiból van a pénze, ám ezeket a technikai újításokat főleg hadászati területen kamatoztatja. Legújabb fegyvere, a Jericho rakéta afganisztáni bemutatkozásáról tart épp hazafelé, mikor a sivatagban konvoját megtámadja, őt magát pedig foglyul ejti egy csapat mudzsahedin. A terroristák (Most már terroristáknak kell hívni őket, ugye? Things have changed…) egy maszek Jericho összeeszkábálására kényszerítik Starkot, aki a kapott alapanyagokból inkább egy emberforma tankot konstruál (a japánok ezt Mobile Suit-nak hívnák – túl inside joke?), amelybe belemászva sikerül a fogságból kitörnie.
Az Államokba való visszatérte után cége felhagy a hadászati fejlesztésekkel, amely döntést Tony üzlettársa, Obadiah Stane (a kopaszra borotvált Jeff Bridges) enyhén szólva megrökönyödéssel fogad. Ám Tony itt nem áll meg, az afganisztáni mobile suit mintájára összedob egy sokkal komplexebbet, és már Vasemberként száll szembe a világ gonoszaival. Nem sejtheti, hogy legveszélyesebb ellenfele ott van a közvetlen közelében…
 |
| A krómdóm fejű Jeff Bridges önmagában speciális effektnek számít |
Mit is rendezett Jon Favreau idáig? Mi a manó, Pofozó pénzmosók, Zathura… Hát őszintén szólva az öregisten sem nézte ki belőle, hogy egy Vasember szintű filmet össze tud hozni. A Vasember ugyanis – Donner 78-as Superman-je, Nolan Batman Kezdődik!-e és Raimi első Pókembere mellett - az eddigi legjobb képregény-adaptáció. Vannak vele minimális bajaim, lásd alább, ám ettől függetlenül olyannyira szórakoztató, hogy szinte szégyellem megvallani őket.
Favreau legnagyobb érdeme, hogy az egója nem áll a sztori útjába. Lendületesen, látványosan, ám rendezői blikkfangjainak arcunka tolása nélkül mesél – Michael Bay csak leckéket vehetne tőle. Apropó Bay: az akciójelenetek átláthatóságát sem ártana, ha tanulmányozná AVasember-ben… Ahogy már korábban említettem, a szereposztás tökéletes, Downey erre a szerepre született. Az asszisztensét, a szerencsétlenül elnevezett Pepper Potts-ot alakító Gwyneth Paltrow törékeny-gyönyörű, a krómdóm fejű Bridges pedig szupergonosz.
 |
| A törékeny-gyönyörű Gwyneth Paltrow épp a főnökét ápolja le |
A zene külön említést érdemel, eszméletlen jó hardrock melange az egész, de nemcsak a betétdalok (AC/DC, Audioslave, és természetesen Black Sabbath) zúznak, hanem a Ramin Djawadi által kreált original soundtrack is.
Az effektek minőségére egy pillanatig sem lehet panasz: bár Favreau többször is lenyilatkozta, hogy utálja a CGI-t (helyes!), van azért komputergrafika a filmben rendesen, ám csakúgy, mint Favreau rendezése, ezek a számítógépes játszadozások sem hatnak egy pillanatra sem öncélúnak. A vizuális hatások kidolgozottságára jellemző, hogy sokszor képtelen voltam eldönteni, mikor használtak komputer-, és mikor ún. „praktikus”, tehát „kézzelfogható” effekteket – pedig az ilyesmit általában sasolom.
 |
| A gép forog, az alkotó egyáltalán nem pihen |
Mi volt hát, ami nem jött be? Nos, a finálé, amelyet valahogy sosem tudnak rendesen megcsinálni ezekben a szuperhős-filmekben. Vagy lehet (és a cikket bevezető idézet erre vonatkozik), hogy már nem tudom igazán beleélni magam az ilyen történetekbe, annak ellenére, hogy egész életemben megszállott képregény-rajongó voltam? Fogalmam sincs – mindenesetre mikor az Iron Monger (Vasember ellenfele) kosztümben ágáló Jeff Bridgest néztem, amint energianyalábokat és meglehetősen bénán megírt rosszember-dialógot vagdos Downey fejéhez, nem tudtam másra gondolni: ez így nekem ciki. Ha tízéves lennék, biztos másképp éreznék.
POFÁRAESÉS! A közönség fele, köztük szerény jómagam, epekedve vártuk a stáblista utáni titkos jelenetet, amelynek megtekintésére maga a rendező is többször felhívta a figyelmet. Na és milyen kópiát nyomnak nálunk? Olyat, aminek a végén nincs ott a jelenet! Kösz, forgalmazó!