Montecarlo!

Mindenki tett

Bemutató: 2004. március 18.

A matektanár, a diri és a franciatanárnő egy szép napon gondol egyet, és útra kél, úti céljuk Monte Carlo, a kaszinók városa. A kiruccanás tárgya azonban nem a nyaralás, komoly, felelősségteljes indok motiválja azt: a suli a tönk szélén áll, meg kell menteni.

Fischer Gábor, a Simó-osztály újabb debütánsa Montecarlo! című filmjével a magyar filmiparban hajdan szép számmal jelen lévő, de azóta lényegileg teljességgel kihalt műfaj, az „romantikus vígjáték” újjáélesztésére tesz kísérletet.

Fischer vitathatatlanul zsánerfilmet rendezett, ráadásul azt a típusú habkönnyű komédiát, amely valamikor a magyar filmgyártás zömét tette ki, és amely Koltai Róbert vígjátékai által éli már számos éve reneszánszát a hazai mozikban.

A Montecarlo! nem az Ámbár tanár úr, ámbár Koltai Róbert sokadik tanár szerepében bukkan fel benne (végre színészi manírok nélkül!) – elődjétől kategóriákkal jobb film. Fischer moziján is meglátszódik Simó tanítása – egykori osztálytársaihoz hasonlóan az ő filmje is a realitásból indul ki, a főszerepeket játszó színészek (Pikali Gerda, Mucsi Zoltán, Koltai Róbert) hiteles honi tanerők, lakásgondokkal, pénzügyi problémákkal küszködnek, hiába az emelt óraszám és a magántanítványok. Ezt a realitást azonban kellő iróniával ábrázolja a film – a Montecarlo! helyzet- és jellemkomikumai nem bántóak, a mozi könnyed vígjáték, mely műfajának elvárásait lényegében teljesíti: kikapcsol, helyenként megnevetett, különösebb szellemi kihívásokat nem rejt magában, és mint ilyen, könnyen feledhető.

Fischer tisztességes iparos munkája során arra is szakított időt, hogy egy-két képi trouvaille-jal előrukkoljon –  ilyen a Monte Carlo-i autóút, melynek hosszú, monoton voltát egyedi módon ábrázolja. A múló időt a jelenetben az jelképezi, hogy a főszereplők aktuális cselekedeteinek mindig csak az elejét láthatjuk a vásznon, majd egy vágás és egy, a bakelitek világából ismerősnek tűnő hanghatás, és a képen már ott is a következő óra elejének történése. A megoldást leginkább a CD-lemezek egyik lehetséges opciójához tudnám hasonlítani: a „bemutató” során kínálja fel hallgatójának a lemez programja, hogy belehallgathasson a zeneszámok elejébe.

Fischer filmje kellemes kikapcsolódás, mely egy egymást nem lejátszó, igazi csapatként együttműködő színész-trióval is megajándékozta a magyar filmet. A Montecarlo! stábja a hibáktól eltekintve megtette a magáét – hosszú évek óta először, egy vállalható romantikus vígjáték született.