Moziba be: A bőség szégyene

Ezen a héten kapunk mindent. Tényleg mindent, nem viccelek. Szeretnél egy családcentrikus horvát vígjátékot nézni? Megkaphatod! Az Oscar-díj egyik szinte sehonnan jött nagy esélyesét, ami mellesleg egy francia némafilm! Tessék! Butuska amerikai film bálnákról? Megnézheted!

Shame - A szégyentelen - A FILMKOLÓNIA AJÁNLJA

A Shame nem tökéletes film. Sőt, ha kicsit messzebb mozdulunk tőle és tisztes távolságból nézünk rá, még azt is mondhatjuk, hogy ilyet már láttunk. Láthattuk már olyan emberek történét, akinek az életét tönkreteszi a függőség, akiknek nincsen magánélete és nincsen családi élete, mert az addikció már bekebelezte mindegyiket, akik egy olyan erő uralkodik, amit neki kellene kordában tartania. A Shame alapjaiban nem sokban különbözik mondjuk a Rekviem egy álomérttől, az önpusztítás felsőfoka a fő téma, még ha a szexfüggőség nem is okoz olyan gyors testi leépülést, mint a heroin. A társadalmi elidegenedést viszont bőven.

A Shame nem annyira jó értelemben elviselhetetlen, mint Steve McQueen előző filmje, az észak-ír börtönlakókról és egyikőjük éhségsztrájkjáról szóló, megdöbbentő Éhség, de még így se várjunk tőle olyan kompakt történetvezetést, mint mondjuk a Traffic bizonyos epizódjaitól. Ez nem tanmese, hanem patológiai vizsgálat egy fiatal férfiről (Michael Fassbender), akinek a szex vezérli az életét. A dolog tragédiája, hogy egyáltalán folyamatosan kívánja, de egyáltalán nem élvezi. A helyzetét pedig súlyosbítja, hogy megérkezik hozzá az egyértelműen labilis lelki világú húga (Carrey Mulligan), aki minden természetes rezdülésével felforgatja a bátyja életét.

Trükkös film a Shame, mert amellett, hogy nagyrészt az addikció lélektanáról szól, McQueen még több réteget is felhúzott rá: szól New Yorkról, sérült családokról, felületes munkahelyekről, az élvezetek halmozásáról (nem csak szex van a filmben, hanem cigi, cukor, kóla, kokó és alkohol is). Komplex film, ami nehezen hagy nyugodni.

Olvass a többi premierről a Filmkolónián!