WALL-E

Szerelem a gépben

Bemutató: 2008. július 24.

A Wall-E urbán legend-szagú sztorija így szól -- derül ki a film mozielőzeteséből --: állítólag a mai Pixar vezető ötletelői körülbelül másfél évtizede egy étteremben ülve szalvétára vetettek néhány ötletet, ezek közül már mind megvalósult, most az utolsót, a Wall-E-t láthatjuk. Találkoztunk már ehhez kísértetiesen hasonló animációval, a Robotokkal, így kíváncsian vártam a mostani eredményt.

Wall-E (Waste Allocation Load Lifter Earth Class) egy spéci kis lánctalpas, amely szériájának immár egyedüli tagjaként szorgalmasan dolgozza fel a Földön felhalmozódott szeméthegyeket. Gyomrában összepréseli a kólásflakont, a papírszemetet és a fémhulladékot, majd az így tömörített kockákból 700 év alatt takaros kis szeméthegyeket épít, miközben az emberiség egy gigantikus méretű luxusűrhajón arra vár, hogy a kisebb-nagyobb szemételtüntető szerkezetek eltakarítsák a hátrahagyott piszkot.
 

A színes, de társravágyó robotmagányba érkezik EVA

A kezdő képeken az amerikai filmekből már megszokott felhőkarcolókat -- leharcolt állapotban -- és a melléjük épült hatalmas szeméttornyokat csodálhatjuk felülnézetből, miközben szerelmes musical sláger, egy részlet a Hello, Dolly!-ból szól. A hangok vezetnek el Wall-E-hoz, és így már kétségünk sem lehet, hogy a magányos kis szeméttömörítő szerkezetben értelmes-érzelmes alkatrészek csörömpölnek. Ezt persze erős lenne a Rövidzárlat széria alkotói felé tett homázsnak tekinteni, de ha már filmes vonatkozást kezdtem citálni, akkor a Halászkirály legendájának az a jelenete jut eszembe, amikor Robin Williams a szemétben turkálva egy eldobott pezsgős kupak kengyeléből hajtogat egy kis szív alakú széket szíve hölgyének, mondván, a szemétben kincsekre lehet bukkanni, Wall-E is eféle kincs, plusz ügyes kincskereső.

Hétköznapi rutinmunkája közben kiszúrja a saját felhasználásra alkalmas „újszerű” állapotú lánctalpakat és egyéb alkatrészeket -- hundert procent recicole! --, amelyeket szortírozva raktároz kis kuckójában. Dagadhat a honfiúi és honleányi kebel, hiszen a talált tárgyak eme nem hivatalos osztályán egy Rubik kocka is a sorozatos poénok forrásaként szereplővé válik.

Spéci kis lánctalpas, szériájának immár egyedüli tagja

Ebbe a színes, de társravágyó robotmagányba érkezik EVA, vagyis Éva, a hófehér, legújabb szériás, repülni képes felderítő droid. Wall-E tudja, őt kereste, és most megvan, csak ezt még Évával is meg kell valahogy értetnie, aki eleinte csak küldetésével hajlandó foglalkozni, és elsőre nem látja meg „élete” nyilvánvaló kiteljesedésének lehetőségét. Persze a Férfi dolga, hogy csapdába ejtse a Nő Szívét, amit Wall-E lankadatlan lelkesedéssel igyekszik is elérni.

Éva viszont haza indul, amint teljesítette feladatát, de a kis lánctalpas piócaként tapad, és hamarosan mindketten megérkeznek az emberiséget folyamatos ötcsillagos izomlazító, de méginkább hájsűrítő wellness-hétvége állapotba süllyesztő gigaűrhajóra. Itt a film egy szoft fogyasztói társadalom-kritikába és vastag eco-didaxisba megy át, de a poénok továbbra is szórakoztatóak. Sőt klasszikus módon a rohanás, futkosás fokozása a végkifejlet során az izgalmat is képes megtartani -- annak ellenére is, hogy borítékolható a happy end.

Az emberi is és „roboti” egymásra vetítése

Az eco-vonal mellett a képi beszéd, illetve annak hiánya is rokonítja a filmet a vizuális mestermunkának tekinthető Egon és Döncivel (ismét dagadhat a honi büszkeség). A Wall-E első majd húsz percében egyetlen szó sem hangzik el, és utána sem a dialógok jelentik annak erősségét, hanem az állandóan záporozó helyzetkomikumok, amelyek a két világ az emberi is és „roboti” egymásra vetítéséből fakadnak -- pl.: az ember kávé előtti és utáni állapota takarítómechanikára írva.

A film összességében úgy működik, ahogy a legjobb autógyárak termékei. Jól bevált alvázra dolgoznak rá új, ötletes formákat, és zseniális kütyük tömegével töltik meg a belsőt. A jól bevált „alváz-helyzet” egy szerelmi történet eltáncolása, amely olyannyira érdekli a többséget ennek a kékeszöld bolygónak a felszínén, és amelyet most embernélküli környezetben építettek újra Pixáréknál, de egyáltalán nem élettelenül!

Mi történne, ha az emberiségnek el kéne hagynia a Földet, de valaki elfelejtené kikapcsolni az utolsó robotot? Több száz magányos éven át végezte a munkát, amire programozták, de WALL-E (Watt - takarékos Lánctalpas kivitelű Limlom - és hulladékkezelő - E sorozat) a kacatok gyűjtése mellé végre új életcélt talál magának, amikor megismeri az EVA névre hallgató ügyes keresőrobotot.Ő jön rá, hogy WALL-E teljesen véletlenül rátalált a bolygó jövőjének és túlélésének kulcsára, és szinte azonnal vissza is repül az űrbe, hogy jelentse ezt a fontos felfedezést az emberiségnek, akik arra várnak, hogy mikor jön el az idő, amikor már biztonságban térhetnek vissza anyabolygójukra. Közben magányos kis robotunk türelmetlenné válik, és EVA (Extraterresztriális Vegetáció Analizáló) nyomába ered a végtelen világűrön át, hogy minden idők leglátványosabb, legizgalmasabb és legviccesebb kalandjait élje át, ami valaha nagyvászonra került.