Peer Gynt (Peer Gynt)

Henrik Johan Ibsen, korai írói álnevén Brynjolf Bjarme Rómában élt egy évet. Alkotói kedve új életre kelt, s Krisztiániába visszatérve megírta drámai költeményét, a Peer Gynt-öt. Az ősbemutatót 1867-ben, Krisztiánia Nemzeti Színházában tartották, Grieg zenéjével. A mű a norvég típusú individualizmus népmesei ihletésű és világméretűvé fokozott karikatúrája, egyes részeiben a nagyhangú és üres szavú nemzeti romantika kicsúfolása. A késlekedő és nem osztatlanul elismerő kritikára Ibsen így válaszolt: "Ha ez nem költészet, majd a költészet fogalma idomul hozzá néhány éven belül." Gaál István magyar filmrendező méltó adaptációt alkotott a norvég író drámai költeményéből. "Afelől egy pillanatnyi kétség sem merülhetett fel, hogy méltó kézbe került ez a rendkívüli rendezői próbatétel. Kettős szorításból kellett kibontakoztatnia a lehető legteljesebben az ibseni remekművet Áprily Lajos magyar átültetésében, ami szépségét, kifejezőerejét tekintve maga is világirodalmi szintű."