Bacsó Péter utolsó útja

Életének 82. évében szerdán elhunyt Bacsó Péter Kossuth-díjas filmrendező - tudatta a Magyar Filmművészek Szövetsége az MTI-vel. Az 1945 utáni korszak részese, tanúja és alakítója. Sokoldalúságának köszönheti, hogy szinte minden munkafolyamatba belekóstolt, ami a stúdiókban egyáltalán adódhatott.

 

"Bacsó Péter az egyik legidősebb, legtapasztaltabb, legszorgalmasabb és legsikeresebb filmes a régiek egyre fogyatkozó csapatából. Az 1945 utáni  korszak részese, tanúja és alakítója. Sokoldalúságának köszönheti, hogy szinte minden munkafolyamatba belekóstolt, ami a stúdiókban egyáltalán adódhatott." - olvasható itt.

"Lótás-futással kezdte, kotnyeles ötletadással folytatta, mint dramaturg híres mesterek mellett járulhatott hozzá jeles alkotások világra segítéséhez, volt „főnök”, filmgyári vezető, aki meghatározó szerepet játszott a tervek elfogadásában, a művek végső változatának kialakításában, több forgatókönyvet írt, egészestés rendezéseinek száma megközelíti a harmincat. Mindemellett – talán pihenésként – népszerű slágereket költött, ambícióval tanított a főiskolán, „ráérő idejében” dolgozott a televízióban, színházi munkát vállalt, fel sem lehetne sorolni valamennyi tevékenységét.

Ifjú korától kezdve fantasztikus energiák feszítették. A világ számos táján megfordult. Nála kevesen tudnak elegánsabban meghajolni fesztiválokon,  zsűri-megbízatásokat sem szokott visszautasítani. Valószínűleg lakása legnagyobb szobáját is kitapétáztathatná díjaival és kitüntetéseivel. S még egy kedvelt foglalatosság, amelyről még a részletes krónikák sem szólnak: alighanem ő a csúcstartó a közönség-találkozókon, ankétokon, vitákon való részvételben. Eldugott falvakban éppen olyan szeretettel vállalkozott beszélgetésekre, mint rangosabb protokoll-rendezvényeken." - Olvasd el Veress József Bacsó-portréját!

A Fejlövés kritikája.