Isztambul

Európa szerte tipikus jelenség, hogy évtizedes házasságok fordulóponthoz érnek a felnőtt gyermekek kirepülése után. Gyakorta előfordul, hogy a férfiak új házasságot kötnek, s a nők egyedül maradnak. Van-e reménye egy elhagyott nőnek ötven éves kora felett új életet kezdeni?

A mi történetünkben egy középkorú budapesti nőt harminc év házasság után hagy el a férje. Mind a család, mind a társadalom közönnyel viseli KATALIN krízisét. A környezet betegnek véli, kórházba viszik, leszedálják. Férje és lánya, azonban csak színészkedésnek tartják az átmeneti hisztérikus állapotot. Szégyellik a nőt, tehernek érzik. Katalin megszökik a korházból és egy váratlan döntéssel Isztambulba indul. Kamasz fia, lázadó hősként ered menekülő édesanyja nyomába.

A fiú dühös apjára, konfliktusa lesz nővérével is.

Isztambulban Katalint a sors összehozza egy magányos muzulmán férfival. A friss szerelem újra fölszabadítja a nő érzelmeit, pár napra ismét kivirul. Ám a fiú váratlan érkezése ismét felkavarja háborgó indulatait. A zavarodott helyzetben az anya nem ismeri fel saját fiát, mintha csak végleg el akarná törölni előző életét. A kamasz fiúnak Isztambulban kell a konfliktust megoldania…   

A film alapvető kérdésfeltevése: valóban beteg-e az az ember, akit a környezete annak vél? Vajon hozhat-e szabad döntéseket egy ember a családi kötöttségek ellenében? Van-e joga bárkinek, a saját egóját más rovására kiteljesíteni?