Antigoné

Teremtés közeli állapot. Röviddel a pillanat után, mikor az ember önmaga teremtettségére ébredt és felfedezte önálló létét, szabadságát. Mikor agya még nem volt tele képekkel, mikor gomolygó ködfelhőben lebegtek homloka mögött a gondolatok, s mikor csupán annak volt egyértelmű tudatában, hogy az istenektől indult, s hogy halad valahová. Ez az állapot - a rég elvesztett tisztaságé -, az melynek megidézésére kísérletet teszünk ebben a filmben.

Az ANTIGONE az öntudatra ébredő földi világ összecsapása az égivel. A hatalom, a törvény, az anyag és az ész összeütközése az isteni renddel, a lélek kiszámíthatatlan rezdüléseivel, a szeretettel. Az új összecsapása a régivel, a változásé az örökkel. A magát istennek képzelő ember harca teremtőjével.

Örök és múlhatatlan kétségeinket fogalmazza meg Szophoklész az ANTIGONE-ban. Őseink költői nyelvén, korunk lélektanának pontosságával. Feldolgozásunk e kettősséghez igazodva mélylélektani színház és absztrakt festészet egyszerre, melynek világában manipulálatlan őszinteséggel szólalhatnak meg isteni hatalmak által mozgatott, testben-lélekben tökéletesen lemeztelenített, kiszolgáltatott hőseink.