Szamárköhögés

1956 októberében egy reggel egyetlen gyerek sem ment iskolába. Apa, anya és nagyi Tomival és Annamarival bezárkózik a négy fal közé. Apa elmegy, de visszatér, miután megpofozott valakit. A nagyi is megjön két átlőtt kenyérrel. A két gyerek élete szokatlanul izgalmassá válik: nincs iskola, a felnőttek megzavarodtak.

"Már lassan két esztendeje, hogy egy társaságban a barátommal azt számlálgattuk, hogy hány pofont is kaptunk eddig életünkben. A nagy nyaklevesekre az ember legalább úgy emlékszik, mint a nagy szerelmekre... És miután nagyjából egykorúak vagyunk, tán nem is furcsa az azonosság: az igazán felejthetetlen frászokat valamennyien az ötvenes évek közepén gyűjtöttük be. Innen a Szamárköhögés ötlete: elmesélni azokat a valóságos és képzeletbeli füleseket, amelyeket - talán nem hangzik túl szerénytelenül - egy korosztály, egy generáció kapott kamaszkora küszöbén. 1956 októberének-novemberének három hete - öt arculcsapás története..." /Gárdos Péter/