A püspök kertje

Ravasz László a dunamelléki református egyház nagy hatású igehirdetője s nagy hatalmú püspöke volt 1921 és 1948 között. Beszédeire tódultak a hívők a Kálvin téri templomba. 1927-től a parlament felsőházának, majd a Kormányzói Korona Tanácsnak tagja lett. Ellentmondásos személyisége, politikai szerepvállalása rányomta bélyegét a XX. század első felének tragikus magyar történelmére. Helyzete 1950 után megváltozott, mert előbb Rákosi Mátyás, majd 1957 után Kádár János is Leányfalura száműzte, hogy az egyház függetlenségét s a hívek hitét megtörjék. A püspök fia - a fotográfusként is igen tehetséges ifj. Ravasz László gyógyszerész - lírai családi filmfelvételei és fotói megörökítik a nagy családot, mintegy jó nemzedéknyi időn keresztül, követve őket a harmincas évek elejétől a hatvanas évek végéig. Ravasz László legidősebb lánya, Boriska férje volt Bibó István, a XX. századi politikai gondolkodás s az 1956-os forradalom nagy alakja, aki rendkívüli volt mind műveiben, mind cselekedeteiben. E film a püspök és a filozófus kettős, a Bibó-Ravasz-portré másik része - kontrapunktja - a Bibó Breviáriumnak.