A titok gyermekei

Egy kisfiú érkezik Isztambulba: Cemil, aki brutális nevelőapja verései elől menekül. Sötét este van, amikor leszáll a vonatról a század eleji Haydarpasa állomáson, mely a város ázsiai felén helyezkedik el. Cemil egyedül van, nem ismer senkit. Az állomás előtt kiállított régi lokomotív megtetszik neki, ott húzza meg magát éjszakára. Zsebéből kirakja maga mellé kis bohóc bábuját, mely az egyetlen játéka. Álmában a bohóc megelevenedik, nevetve altatja el a fiút. Másnap reggel Cemil a város zajára és nagy hajóforgalomra ébred. A parton nézelődve találkozik egy csapat tizenéves hontalan fiatallal, akik szintén csak lézengenek a városban, rendes lakás, munka és megélhetés nélkül. Velit, aki a társaság feje, úgy gondolja, hogy Cemilnek vissza kellene jutnia szülőházába, de Cemil erről hallani sem akar. Durva és kíméletlen mostohaapja elől szökött el, elhagyva édesanyját, Münevvert, akit nagyon szeret.
A városban rengeteg veszély leselkedik az olyan kisfiúkra, mint Cemil, és ezért Velit és társai befogadják maguk közé a kisfiút és elviszik őt abba a romházba, ahol minden este összegyűlnek tíz-tizenöten.