A mohácsi vész

Ironikus magyar film. Sok zenével. Sok bon-mot-val. Napjainkban játszódik, meg 1526-ban. Váltakozva. A magyarok 1526-ban vesztették el nagyhatalmi ábrándjaikat, lehetőségeiket. Ebben az évben verte szét Szulejmán török szultán Európa egyik legerősebb hadseregét, a magyarokat és a hozzájuk csatlakozott német, lengyel, délszláv seregeket. Mohácsnál. A magyarok azóta is nosztalgiával gondolnak a Mohács előtti "aranykorra".
Kapa és Pepe, filmünk két hőse, furcsa, gyerekesen primitív időgép segítségével visszamegy az időben, visszamegy a XVI. századba. Találkoznak Szulejmán szultánnal. Varázslatos trükkökkel halálosan megijesztik. Ráveszik, írjon alá egy nyilatkozatot: sosem járt Mohácson, sosem harcolt a magyarok ellen. Szulejmán aláírását adja.

A magyar nagyhatalom tovább él. Mindenki magyarul tanul. Még a szultán is, meg a kísérete. És minden török, tatár, orosz, német, angol, stb. Az egész világ. A lingua franca, az univerzális közvetítő nyelv azóta is a magyar. Fekete Afrikában is. Az álmot, a nevetséges illúziót fiatal énekes-költő rángatja szét. Visszatérít a realitásba. A film végén.

"Kalasnyikovok, lőszer és Pepe, és nincs a nyomorult jövő. Kapa időgépen rohan a mohácsi csatába. Lajos király levágott feje Szulejmán arcába röhög. Ó, nagy lesz újra a magyar, nagy lesz hatalma, birtoka! Mert minden megtörténhet. Győzhetünk. Nem lesz három részre szakadás, bujdosás, sötét századok, elnyomatás, Trianon, oly sok viszály. Csak álom, álom, édes álom és Hajmási Péter, Hajmási Pál és a barométer, nem imponál! Nincs Csele patak! Nincs fulladás! Úgye sikerülhet? Sikerül?
A választ Kapa és Pepe tudja, mellettük Halász Péter, Müller Péter Sziámi. Újra Jancsó filmben Balázsovits Lajos. Különleges vendég: Bodrogi Gyula. Népi tánc, varázslat, tűzfújás és Pongó Afrikából. Lovasi teli torokból énekel. Új Mohács, új dalai. Jancsó-Grunwalsky-Hernádi új filmje". (Jancsó Miklós)