A Guernsey nyerte az ARIFF-ot

Véget ért a fesztivál

A Vörösmarty Színházban rendezett díjátadó gálán rögtön a lényegre tértek: a nemzetközi zsűri (Christi Puiu, Elina Löwensohn, Ron Holloway és Kenyeres Bálint) felvonult a színpadra, Andrew László zsűrielnök pedig némi tétovázás után bejelentette a díjakat.

Talpig nehéz döntések

A legjobb film a várakozásoknak megfelelően a holland-belga koprodukcióban készült Guernsey lett, így Nanouk Leopold második nagyjátékfilmje tízezer eurót hozott a készítőknek. A legjobb férfi színész a finn Honvágy című filmben nyújtott alakításáért Julius Lavonen lett. Az alkotók a fesztivál vendégei voltak, Petri Kotwica rendező így személyesen köszönhette meg tizenhét éves főszereplője helyett az elismerést. A legjobb női alakítás díját a norvég A tél csókjá-ban nyújtott alakításáért Annika Hallin érdemelte ki.

Petri Kotwica rendező személyesen köszönhette meg tizenhét éves főszereplője helyett az elismerést

A másnapi sajtótájékoztatón kiderült, hogy a zsűri döntése nem volt egyhangú: három-kettő arányban döntöttek a Guernsey mellett. Christi Puiu úgy fogalmazott, hogy a holland-belga produkció teljes egészében a filmezés lényegéről szólt, ezért azoknak tetszik elsősorban, akik a filmet szeretik, és nem azoknak, akik egy jó sztoriért mennek moziba. A tavalyi fesztiválon a Lazarescu úr halálával fődíjat nyert rendező nagyon kritikus volt a versenyprogrammal szemben, a fődíjas Guernsey-t tartotta az egyetlen említésre méltó alkotásnak. Egy dologban azonban mindannyian egyetértettek: Pacskovszky József ál-home-videóját, a fesztivál versenyprogramjában szereplő Lopott képeket mindannyian a fesztivál leggyengébb filmjének tartották. Andrew László elmondta, hogy a személyes favoritja A specialista és Az anakonda rendezőjének Luis Llosának, új filmje, A kecske ünnepe volt.

A Diákzsűri díjainak átadásához szintén színpadra vonult a teljes gárda: Besze Flóra, Vodál Vera, Géczy Dávid és Zalán Márk. Bár eredetileg egyetlen, Zöld Almát formázó szobor sorsáról döntött volna a filmszakos egyetemistákból és főiskolásokból álló testület, de olyannyira őrlődtek két alkotás között, hogy végül a lengyel A mester című Piotr Trzaskalski filmnek ítélték fődíjukat, és elismerő oklevélben részesítették Michael Winterbottom Bikatöke című Tristram Shandy adaptációját. A Diákzsűri a nagyzsűrivel ellentétben meg is indokolta a döntését, a díjat átadó Oláh Gergely Máté szerint a filmek egyenletes színvonala nehezítette meg döntésüket. A mester című munkát dramaturgiai arányérzéke és mágikus világképe miatt tartották kiemelkedőnek, a Bikatökében pedig az abszurd humor hagyományainak folytatását dicsérték. Ron Holloway, a nagyzsűri filmkritikus tagja üdvözölte a Diákzsűri döntését: szerinte is A mester volt a fesztivál legjobbja, de dicsérő szavait nem tudta díjra váltani a nagyzsűriben.

A fesztivállal párhuzamosan spontán alakult egy filmkritikusokból (Csákvári Géza, Böszörményi Gábor, Nagy Elisabeth és Czinki Ferenc) álló zsűri is. A Báron György  vezette testület reméli, hogy hosszú hagyományt alapoztak meg a fesztivál első napjaiban, hiszen minden rangos fesztiválon létezik filmkritikusi díj. A sajtómunkások sem könnyen jutottak dűlőre: őket a Guernsey és a Bikatöke osztotta meg. Michael Winterbottom filmje kapta fődíjukat, a Guernsey-t pedig elismerésben részesítették. A Guernsey-ben az emberi kapcsolatok ábrázolását, a tiszta és puritán világképet, valamint az eszköztelen ábrázolásmódot találták kiemelkedőnek, a Bikatökének pedig frissességét és eredetiségét, valamint virtuóz dramaturgiáját méltatták.

A nagyvilág történései

Az életmű-díjas Maurice Jarre és Elekes Szentágotai Blanka fesztiváligazgató

A mustrát megnyitó ceremóniáján már átadták Darvas Iván és Zsigmond Vilmos elismerését, most további két szobor sorsáról gondoskodtak. A fesztivál díszvendége, Joe Dante adta át az este első életműdíját Andrew László-nak. Az idős operatőr köszönőbeszédében elmondta, hogy amikor hatvan éve elhagyta Magyarországot, nem gondolta, hogy valaha még visszatér szülőhazájába. Az elismerés több mint fele azonban valaki másnak jár, fogalmazott Andrew: a díjat feleségének ajánlotta, akivel több mint ötven éve élnek boldog házasságban, és a fesztiválra is elkísérte férjét. A következő életműdíjat Warvasovszky Tihamér Székesfehérvár főpolgármestere adta át a világ egyik legtermékenyebb zeneszerzőjének. Maurice Jarre köszönőbeszédében arra emlékezett vissza, amikor Szabó Istvánnal közösen készítették a Napfény ízét: a zeneszerző azóta is remélte, hogy lesz alkalma még viszontlátni a Balatont.

A gála zárásaként levetítették Joe Dante legújabb munkáját, amely a Masters of Horror sorozat egyik epizódjaként készült egy amerikai kábeltelevízió számára. Joe Dante a vetítés előtt úgy fogalmazott, hogy a Hazatérés nagyon közel áll szívéhez, mert szerinte nagyon jól leképezi azt, ami a világban éppen történik. Már ebből is lehetett sejteni, hogy aktuálpolitikai áthallásoktól sem mentes filmet fogunk látni: a hatvanperces horrorfilmet leginkább Bush-ellenes horror pamfletnek lehet tekinteni. A sztori szerint az amerikai elnök választási kampánya során a háborút népszerűsítő beszédében elég szerencsétlenül fogalmaz, amikor azt kívánja, bárcsak visszatérhetnének az idegen földön meghalt katonák, hogy elmondassák, büszkén haltak meg hazájukért. Az elnök kívánsága legnagyobb meglepetésre teljesül: a sebesül katonák élőhalottként térnek vissza, és csak egyet szeretnének: szavazni – és természetesen a háború ellen.