Hellboy II - Az Aranyhadsereg
Creature Feature
Bemutató: 2008. augusztus 21.
Végre tudom mi volt a baj az első Hellboy-jal: olyan fantasy volt, amiből hiányzott a fantázia! Pedig ha Del Toro csak úgy lustán, mindenféle erőlködés nélkül adaptálja vászonra Mike Mignola szenzációs képregény-sorozatának akármelyik mini-epizódját, már akkor is jobb filmet lett volna képes összehozni. Ám Del Toro valamilyen érthetetlen oknál fogva izzadtságszagú, nyögvenyelős, repetitív középszerré nyomorította a pokolból áthorgászott démongyerek történetét – bár el kell ismerni, hogy a 2004-es film legelső, a sötét dimenzióba kaput nyitó nácikat felvonultató jelenete a leglovecraftosabbra sikerült jelenet a mozitörténelemben.
Különösebben nagy sikernek az első rész nem volt nevezhető, az általa produkált DVD-eladási bevétel mégis megelőlegezte egy második rész lehetőségét. És láss csodát (több értelemben is), ezt a bizonyos, ehelyütt tárgyalandó második részt épp a magyarországi, szupercsecse Korda stúdióban döntöttek leforgatni. 
És minden, amit a stúdió potenciálisan a filmbe beleadhatott, szenzációs. A kivitelezés, az effektek, a díszletek: lélegzetelállító (az amcsik pénzén, irányításával, ötletei által, közreműködésével, persze.) Már az első fél óra elteltével, mint valami hétéves gyerek, leesett állal bámultam a szörnyek végeláthatatlan parádéját. Del Toro a Pán labirintusának sikere nyomán hagyta átszakadni fantáziájának gátját: egy amerikai tévésorozat címét kölcsönvéve, a Hellboy 2 nem is áll másból, mint Freaks-ből és Geeks-ből. És őszintén szólva -- bár története, forgatókönyve nem nagyon van a filmnek, még annyi sincs, mint az első résznek --, ezzel az akciójeleneteken kívül szinte semmi másból nem álló kétórás monszter-felvonulással tökéletesen elégedett vagyok.
Itten-mostan, ebben a bekezdésben a minimális sztorit szerettem volna visszaadni, de úgy döntöttem, az még ráér: inkább továbbra is arról fogok áradozni, mennyire szuperállat szörnyekkel van tele a film. Clive Barker Nightbreed-je (amely a hazánkban is kiadott Cabal című regényéből készült) óta nem csináltak olyan filmet, amely csak és kizárólag a szörnyekről szólt. Nos, a Hellboy 2 viszont ilyen. Óriási faistenek (Miyazaki csókoltatja), vérszomjas tündérek, a Halál kupolafejű Angyala, piaci mennyiségű mitológiai csodalény meg még mittudomén mi piknikezik a Hellboy 2 szövetén, újra csak egyértelművé téve Del Toro az abnormális iránt érzett imádatát. Hogy áldja meg az Apokalipszis Négy Lovasa. 
Maga a sztoricsökevény kevésbé Mignola, ezen is inkább Del Toro keze nyoma fedezhető fel, ugyanis Mignola nem szokott olyanféle félszerzetekkel, mint tündérek, foglalkozni. Ő annál hardcore-abb. Még szerencse, hogy Del Toro tündérei, ezek a filmbéliek, ezek tökös legények és legény-inyák, jól le akarják gyakni a környezetszennyező emberiséget, és ebben a legyőzhetetlen óriásrobotokból álló Aranyhadsereget hívják segítségül.
Hadd ismételjem magamat: szörnyek két órán keresztül, és óriásrobotok. Orgazmus. 
Brad Allan, Jackie Chan kaszkadőrcsapatának egykori oszlopos tagja gondoskodik az akciókoreográfiáról, és van is dolga dögivel, mert ahogy már fentebb említettem, a film szinte másból sem áll, mint elképesztő akciójelenetek egymásutánjából. És mégis működik, mert ez a megátalkodott Del Toro olyan tehetséges, hogy csupán az akciójelenetek segítségével képes előbbre vinni a sztorit. Expozi-eksön, vagy mi. Na jó, azért előfordulnak dialógok is. Mindez egy szemet gyönyörködtető barokk steampunk csodavilágba ágyazva. Köszönjük, Guillermo Navarro. És Kordáék.
És vannak benne szörnyek és óriásrobotok. Mondtam már?
