Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
 
Oláh Gábor: 2005-ben rákos daganatot találtak bennem, a kezelés  kimerítő volt, 24 kilót fogytam, hosszú ideig tartott a felépülésem, ezért már korábban elkezdett írói tevékenységemet tudtam csak folytatni. 2003-ban jelent meg első regényem az ÍGÉRET, ezt követte 2006-ban a GUMIKÖTÉL (NORAN), az ünnepi könyvhéten már tudtam dedikálni, de komolyabb fizikai igénybevételre nem vállalkozhattam, továbbra is csak a számítógép előtt ültem és írtam: novellákat,  hangjátékokat, színdarabokat, következő regényem  2009-ben kerül kiadásra (GUGA).

Természetesen figyelemmel kísértem a filmes  pályázatokat.  Schumicky Lillával filmem főszereplőjével a virtuális térben találkoztam, később személyesen is megismerkedtünk, akkor határoztam el, hogy filmet készítek ugandai önkéntes munkájáról  és a gyermekanyákról, a húsz éve tartó háború áldozatairól. A pályázaton sikerült elnyerni a támogatást, és akkor jött a nagy kérdés, fizikai állapotom hogyan teszi lehetővé a forgatást, végül erre is találtunk egy sajátságos és eredményes megoldást, de erre adjon választ a film.

Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
 
O.G.: A Dunatáj Alapítvány stábjával már korábban is forgattam, ők a betegségem alatt sem veszítették el velem a kapcsolatot, egyértelmű volt, hogy velük fogok pályázni.

Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
 
O.G.: Levelezés majd Lillával való személyes találkozás után megírtam a forgatókönyvet Szederkényi Miklós és csapata  kiszámította a szükséges költségeket.

Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
 
O.G.: Elsősorban az, hogy a mai fiatalok között vannak elkötelezett, bátor, önzetlen emberek.  Az, hogy hat év szünet  és súlyos betegség után sikeresen tudtam együttműködni  régi munkatársaimmal, a főszereplővel  és családjával, és ismét gyakorolhattam a szakmámat.

Rajztéma Afrikában

Filmhu
: Mi  volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
 
O.G.: Az, amiről a film szól, a szörnyű kegyetlenség,  a hihetetlen borzalom, ami  még ma is  történik Afrikában.

Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
 
O.G.: Számomra a legfontosabb, hogy jelen lehetek, hogy a szakmai és szélesebb közönség  elé léphetek  ezzel a fontos témával.

Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?

O.G.: Most, hogy versenybe került a filmünk bármi elképzelhető, de a legfontosabb, hogy a figyelem  fókuszába kerül. Elsősorban azt várom, hogy a televíziós csatornák és az art kino mozi hálózat  eljutassa a közönséghez. Az első szakmai bemutató során rendkívül nagy volt az érdeklődés, kétszer kellett levetíteni a filmet,  a visszhangból arra következtetek, hogy érdemes lenne vele a forgalmazóknak foglalkozni.
 
Filmhu: Melyik fesztiválon látnád  legszívesebben versenyben a filmed?

O.G.: Bárhol.
 
Filmhu: Hány néző tenne boldoggá?

O.G.: Minél több.

Filmhu: 40 éves lett a szemle, mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?

O.G.: A pécsi Szemlék , az a régi, nehezen visszahozható  hangulat, amikor még  fontos  volt a film, alkotónak, szereplőnek és nézőnek egyaránt, amikor még értő és elemző kritikák közvetítették szellemiségét.

A film adatlapja a szemle hivatalos honlapján olvasható!

Képek a filmből

Előzetes: