Ez ugyanolyan, mint a szerelem, amikor egy dolog elkezd annyira érdekelni, hogy átveszi az irányítást a valós életem fölött” – ezzel a párhuzammal érzékeltette Szederkényi Olga, mennyire volt számára személyes ugy a kutatás. Az ötletet adó első szikráról is beszámolt: néhány éve látott egy dokumentumfilmet a francia Alice Guy-Blaché-ról, sokak szerint ő volt az első nő, aki filmet rendezett. Guy-Blaché példáján felbuzdulva érdekelni kezdték a magyar filmművészet női úttörői.

Szederkényi Olga Filmhun megjelenő portrésorozata magyar filmrendezőnőket mutat be, szándékai szerint a kezdetektől a rendszerváltásig. Kutatásának nem titkolt célja, hogy a magyar filmtörténet első száz évét más megvilágításban tárja az olvasók elé. Ahogy a portrék, úgy a beszélgetés is egyéni sorsokra fókuszál, de túl is nyúl azokon, és egy átfogóbb történetet is próbál ismertetni a rendezőnők érvényesüléséről különböző politikai rendszerekben.

Ha magyar rendezőnők, akkor mindig van pár „hegycsúcs”: Mészáros Márta, Elek Judit vagy Enyedi Ildikó neve méltán kerul elő gyakran, nem csak itthon, de a nemzetközi filmes világban is. Szederkényi azonban elmondta, hogy ő egy teljesebb tájképet akart megalkotni a többi „földrajzi képződmény”-nyel együtt. Így aztán szerencsére sok más lebilincselő női karrierút is kirajzolódik a sorozatban, illetve mesél róluk a podcastban.

 
Pókháló / forrás: Színházi Élet/Arcanum

Szóba kerül például Dr. Balázs Mária, akit jelen tudásunk szerint az első magyar filmrendező, és öt percig gondolkodhatott, hogy elvállalja-e a feladatot, ami aztán úttörő nővé tette őt. A Pókháló forgatása a ’30-as években, férfi stábtagokkal körülvéve olyan újszerű, hihetetlen élmény lehetett Szederkényi szerint, „mintha elugrottak volna a Holdra kávézni”. Érdekesség, hogy a sajtó aztán számos rendezőnőt kiáltott ki elsőnek, egészen Mészáros Mártáig ez egy visszatérő újságírói fogás volt.

Kicsit hátrébb lépve beszélgettünk a női szolidaritásról, hogyan adtak erőt és inspirációt az elsők az utánuk következőknek, illetve arról is, hogyan változtak az érvényesülés vagy éppen az elhallgattatás módjai különböző korszakokban. Vajon milyen társadalmi rétegekból kerültek ki a rendezőnők a Horthy-korszakban, és később, a szocializmusban? A történelmi kataklizmáktól, önkényuralmi rendszerektől sújtott 20. században milyen kompromisszumokat kellett kötni, hogy filmezhessenek? Vagy éppen mennyire lehetett lázadni?

Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan számolt be a sajtó erről az akkoriban szenzációnak, sajnálatosan ritkának számító eseményről, hogy bizony nőket is rendeznek filmet. Vajon megkapták azt a sokszor idegesítő sablonkérdést újságíróktól, hogy milyen nőként rendezni? És ha igen, hogyan reagáltak rá?

Szederkényi Olga, aki maga is rendező, a saját negatív tapasztalatairól is mesélt: „Azt sokszor megkaptam, ha valamit a lehetőségekhez mérten szerettem volna tökéletesen vagy majdnem tökéletesen megcsinálni, úgy, ahogy elképzeltem, akkor arra azt mondták férfiak, hogy mit hisztizel? Ha ugyanezt egy férfi akarja, akkor viszont ő nagyon profi.

Hussein Evin, Takács Rita, a Filmarchívum munkatársai, középen Szederkényi Olga Mészáros Márta dossziéjával az NFI - Filmarchívum könyvtárában / forrás: Szederkényi Olga FB

És magába a kutatás folyamatába is beavatott minket, milyen forrásokhoz nyúlt, és hogy történt-e olyan, hogy egyszerűen nem talált választ a kérdéseire, és hiányos maradt egy-egy karrier kezdetének a feldolgozása. Mert hogy elsősorban azt kutatta, ki hogyan jutott el az első komoly filmjéig, hogyan tudta megvetni a lábát a filmszakmában.

A portrésrozat ugyan csak a hatvanas éveknél tart – kisebb szünet után fog folytatódni a Filmhun –, de a podcastban a mát is érintjuk abból az apropóból, hogy Vincze Teréz a nők évének hívta 2018-at a magyar filmszakmában, illetve 2023-ban a legfontosabb nemzetközi díjat Buda Flóra Anna nyerte el, Cannes-ban a legjobb kisfilmnek járó Arany Pálmát, illetve a magyar filmkritiusok által a legjobbnak választott film, az Elfogy a levegő is női rendező alkotása, Moldovai Katalin jegyzi. Ezek a sikerek vajon afelé mutatnak, hogy meg van oldva az esélyegyenlőség problémája a magyar rendezőknél? Vagy néhány komoly siker mögött továbbra is rendszerszint problémák húzódnak?

A portrésorozat részei ebben a dossziéban érhetőek el.

A podcast meghallgatható a lenti lejátszóra kattintva, elérhető a népszerű podcast alkalmazások keresztül, illetve ezeken a felületeken találjátok meg az adásainkat: Spotify, Apple Podcasts és Google Podcasts.