Az egyik alkalommal a Bethlen téri Zsinagógába mentünk forgatni, mert az egyik szereplőnk ott imádkozott minden hajnalban. Találkoztunk is vele, és megkért maradjunk a háttérben, a lehető legkevesebbet zavarjunk. Mi kint várakoztunk az udvaron, az egyik kedves samesz felajánlotta, amíg a többiek készülődnek, felgyújtja nekünk a villanyt a zsinagógában. Mi be is ültünk, fel a karzatra, gyönyörködtünk és vártuk, hogy mikor jön be a rabbi, és a 10 vallásos az imára. Már eltelt egy óra, amikor gyanús lett, hogy még mindig senki nem ül rajtunk kívül a zsinagógában. Kiderült, hogy a reggeli "minjant" az épület melletti imateremben tartották meg, és szereplőnk csodálkozva kérdezte, miért bújtunk el ennyire... Ez a vonat akkor elment.